Feladat: 4687. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Gnädig Péter ,  Kaposvári Péter 
Füzet: 2015/április, 236 - 241. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Feladat, Tömegközéppont megmaradása, Bolygómozgás, Kepler törvények
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2014/december: 4687. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
I. megoldás. Jelöljük a nagyobb tömegű test tömegét M-mel, a kisebbét m-mel, a kezdeti távolságukat pedig R-rel!
Foglalkozzunk először azzal az esettel, amikor az M tömegű test nem tud elmozdulni. Az energiák vizsgálatából kiindulva meghatározhatjuk a másik test vm sebességét a testek közötti r távolság függvényében:
-γmMR=12mvm2-γmMr,
ahonnan
vm(r)=2γM(1r-1R).

Ugyanezt a számítást a másik testre is elvégezhetjük. Ha az m tömegű test rögzített, akkor a tőle éppen r távolságban lévő másik (M tömegű) test sebessége
vM(r)=2γm(1r-1R)
lesz.
Osszuk fel az R távolságot sok kicsiny, egyenként Δr hosszúságú szakaszra. Az egyes szakaszok legyenek olyan kicsinyek, hogy a mozgó testek sebességét a szakasz mentén jó közelítéssel állandónak tekinthessük. Azokat a szakaszokat, amelyek ugyanolyan messze vannak a másik (rögzített) testtől, a mozgó testek
Δtm=Δrvm(r),
illetve
ΔtM=ΔrvM(r)
időtartamok alatt futják be. A fenti két egyenletet elosztva egymással a
ΔtmΔtM=mM
arányossághoz jutunk, majd ebből összegzéssel (a mozgások teljes idejének ismert értékeit felhasználva) megkapjuk a testek tömegének arányát:
6perc=Δtm=mMΔtM=mM8perc,
vagyis
Mm=(86)2=169.

Ha mindkét test szabadon elmozdulhat, vagyis nem hat rájuk külső erő, a rendszer kezdetben álló tömegközéppontja mindvégig nyugalomban marad. Amikor a két test összeütközik, az ütközés nyilván a tömegközéppont helyénél következhet be. Kezdetben az m tömegű test a tömegközépponttól
Rm=Mm+MR=1625R
távolságra van, és a későbbiekben is fennmarad ez az arány: amikor a testek távolsága valamekkora r értékre csökken, a tömegközéppont és az m tömegű test távolsága x=1625r lesz. Az m tömegű testre ható erő ilyenkor
F(r)=-γmMr2=-γmM(2516x)2,
amit
F(x)=-γm*mx2
alakban is felírhatunk, ahol
m*=(1625)2M.
Látható, hogy az m tömegű test (az M tömegű test vonzásának hatására) éppen úgy mozog, mintha a rögzítettnek tekinthető tömegközéppontban egy m* tömegű fiktív test helyezkedne el, ennek gravitációs vonzóereje hatna az m tömegű testre, és a másik (az M tömegű) test egyáltalán nem is lenne jelen.
Mennyi idő alatt ütközik az m tömegű test az m* tömegű (rögzített) vonzócentrumnak? Erre a kérdésre ismét az energiatétel felhasználásával kaphatunk választ. A test sebessége x távolságban a vonzócentrumtól:
v(x)=2γm*(1x-11625R).
(Kihasználtuk, hogy az indulásnál a test x=Rm=1625R távol volt a tömegközépponttól.)
Osszuk fel a test pályáját a kezdőponttól a tömegközéppontig kicsiny Δx hosszúságú szakaszokra. Egy-egy ilyen szakaszon
Δt(x)=Δxv(x)
idő alatt halad végig a test, a mozgás teljes ideje pedig ezen kis időtartamok összege lesz. Hasonlítsuk össze ezeket az időtartamokat az első esetben (rögzített m tömegű testnél) kiszámított időtartamokkal!
 
Ha az x távolságokat az ottani r értékek 1625 arányú kicsinyítésének választjuk, a szakaszok hosszának aránya
ΔxΔr=1625,
a sebességek aránya pedig
v(x)vm(r)=2γm*(1x-11625R)2γM(1r-1R)=2γ(1625)2M(11625r-11625R)2γM(1r-1R)=45.
Ezek szerint
Δt(x)Δtm(r)=ΔxΔrvm(r)v(x)=162554=45.
Ez az arány a kicsiny időtartamok összegére is érvényes, tehát ha mindkét testet elengedjük, azok
T=Δt(x)=45Δtm(r)=456perc=4,8perc
múlva fognak találkozni.
 
II. megoldás. Jelöljük a keresett időt T3-mal! Megmutatjuk, hogy nemcsak a feladatban szereplő gravitációs erő hatására mozgó testeknél, hanem tetszőleges erőtörvény esetén fennáll:
1T32=1T12+1T22,
vagyis a megadott T1 és T2 időtartamok mellett
T3=T12T22T12+T22=4,8perc.

Ha az  r távolságra lévő testek között ható erő F(r), akkor egy m tömegű test mozgásegyenlete (az origóban rögzített másik test erőterében):
ma=F(r).(1)
Ezen egyenlet megoldását az teszi egyértelművé, hogy tudjuk: t=0 pillanatban a test r=R távol van az origótól (R ismert érték), és a test sebessége nulla. Az ütközésig eltelő időt az r(T1)=0 feltétel határozza meg.
Hasonlóan a másik test rögzítése esetén az M tömegű test mozgásegyenlete:
Ma=F(r).(2)

Ha mindkét test elmozdulhat, akkor tömegközéppontban fognak összeütközni, így érdemes az egyik test tömegközépponttól mért távolságának időbeli változását vizsgálni. Ha mondjuk az m tömegű testet tekintjük, akkor annak a tömegközépponttól mért távolsága
x=Mm+Mr,
ahol r a két test pillanatnyi távolságát jelöli. A test mozgásegyenlete:
max=F(r).
Ebben az egyenletben ax az x távolságnak megfelelő gyorsulás, vagyis x(t) változási ütemének (a sebességének) változási üteme. Mivel az erőtörvényben az r távolság szerepel, célszerű a gyorsulást is erre a mennyiségre vonatkoztatni. Kihasználva x és r arányosságát, a gyorsulások kapcsolata:
ax=Mm+Mar,
és a mozgásegyenlet
mar=m+MMF(r),
amit az ara jelöléssel így is írhatunk:
mMm+Ma=F(r).(3)
A fenti képletben szereplő mMm+M kifejezést a két testből álló rendszer redukált tömegének nevezik. Ez a kifejezés a tömegeket szimmetrikusan tartalmazza, emiatt az M tömegű test mozgásegyenlete ‐ az r távolságnak megfelelő gyorsulással kifejezve ‐ ugyancsak a (3) egyenlet.
Az (1)‐(3) egyenletek csak a bennük szereplő tömegekben különböznek egymástól. Ez a különbség azonban egy trükk segítségével ,,eltüntethető''. Ha ugyanis a testek mozgásáról k-szoros lassítású videofelvételt készítünk, majd azt normál sebességgel játsszuk le, vagyis a valódi t idő helyett a t'=t/k mennyiség függvényében írjuk le a mozgást, akkor a vesszős ,,időhöz'' tartozó sebességek és gyorsulások mások lesznek, mint az igazi sebességek és gyorsulások:
v'=ΔrΔt'=ΔrΔ(t/k)=kΔrΔt=kv,
illetve
a'=Δv'Δt'=Δ(kv)Δ(t/k)=k2ΔvΔt=k2a.
Ennek megfelelően pl. az (1) egyenlet ilyen alakot ölt:
mk2a'=F(r),
ami k=m választással különösen egyszerű lesz:
a'=F(r),hak=m.(1')
Hasonló módon az M tömegű test mozgásegyenlete (rögzített m mellett):
a'=F(r),hak=M,(2')
és végül mindkét test szabad mozgása esetén:
a'=F(r),hak=mMm+M.(3')

Az (1'), (2') és (3') egyenletek azonos alakja (és az azonos kezdőfeltételek, nevezetesen r(0)=R és v'(0)=0) miatt az összeütközések az egyenletekben szereplő vesszős időben mérve ugyanakkor, egy bizonyos t'=T0 ,,pillanatban'' következnek be. Visszatérve a valódi időváltozóra ez annyit jelent, hogy a három esethez tartozó időtartamok:
T1=mT0,T2=MT0ésT3=mMm+MT0.
Innen (T0 kiküszöbölésével) a bizonyítandó
1T12+1T22=1T32
összefüggéshez jutunk.
A fenti, tetszőleges erőtörvénynél érvényes relációt speciális esetekben, pl. a távolsággal arányos rugalmas erőnél, vagy a távolságtól független F0 erőnél közvetlenül is igazolhatjuk, hiszen ezeknél a mozgás a jól ismert harmonikus rezgőmozgás, illetve az egyenletesen gyorsuló mozgás. Máskor (pl. a Newton-féle gravitációs vonzásnál) az időtartamok kiszámítása nem ilyen egyszerű, de a Kepler-törvények alkalmazásával, vagy az I. megoldásban bemutatott módszerrel (az energiamegmaradás törvényének felhasználásával) megoldható.