A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Jelöljük a nagyobb tömegű test tömegét -mel, a kisebbét -mel, a kezdeti távolságukat pedig -rel! Foglalkozzunk először azzal az esettel, amikor az tömegű test nem tud elmozdulni. Az energiák vizsgálatából kiindulva meghatározhatjuk a másik test sebességét a testek közötti távolság függvényében: ahonnan Ugyanezt a számítást a másik testre is elvégezhetjük. Ha az tömegű test rögzített, akkor a tőle éppen távolságban lévő másik ( tömegű) test sebessége lesz. Osszuk fel az távolságot sok kicsiny, egyenként hosszúságú szakaszra. Az egyes szakaszok legyenek olyan kicsinyek, hogy a mozgó testek sebességét a szakasz mentén jó közelítéssel állandónak tekinthessük. Azokat a szakaszokat, amelyek ugyanolyan messze vannak a másik (rögzített) testtől, a mozgó testek illetve időtartamok alatt futják be. A fenti két egyenletet elosztva egymással a arányossághoz jutunk, majd ebből összegzéssel (a mozgások teljes idejének ismert értékeit felhasználva) megkapjuk a testek tömegének arányát: | | vagyis Ha mindkét test szabadon elmozdulhat, vagyis nem hat rájuk külső erő, a rendszer kezdetben álló tömegközéppontja mindvégig nyugalomban marad. Amikor a két test összeütközik, az ütközés nyilván a tömegközéppont helyénél következhet be. Kezdetben az tömegű test a tömegközépponttól távolságra van, és a későbbiekben is fennmarad ez az arány: amikor a testek távolsága valamekkora értékre csökken, a tömegközéppont és az tömegű test távolsága lesz. Az tömegű testre ható erő ilyenkor | | amit alakban is felírhatunk, ahol Látható, hogy az tömegű test (az tömegű test vonzásának hatására) éppen úgy mozog, mintha a rögzítettnek tekinthető tömegközéppontban egy tömegű fiktív test helyezkedne el, ennek gravitációs vonzóereje hatna az tömegű testre, és a másik (az tömegű) test egyáltalán nem is lenne jelen. Mennyi idő alatt ütközik az tömegű test az tömegű (rögzített) vonzócentrumnak? Erre a kérdésre ismét az energiatétel felhasználásával kaphatunk választ. A test sebessége távolságban a vonzócentrumtól: (Kihasználtuk, hogy az indulásnál a test távol volt a tömegközépponttól.) Osszuk fel a test pályáját a kezdőponttól a tömegközéppontig kicsiny hosszúságú szakaszokra. Egy-egy ilyen szakaszon idő alatt halad végig a test, a mozgás teljes ideje pedig ezen kis időtartamok összege lesz. Hasonlítsuk össze ezeket az időtartamokat az első esetben (rögzített tömegű testnél) kiszámított időtartamokkal! Ha az távolságokat az ottani értékek arányú kicsinyítésének választjuk, a szakaszok hosszának aránya a sebességek aránya pedig | | Ezek szerint | | Ez az arány a kicsiny időtartamok összegére is érvényes, tehát ha mindkét testet elengedjük, azok | | múlva fognak találkozni.
II. megoldás. Jelöljük a keresett időt -mal! Megmutatjuk, hogy nemcsak a feladatban szereplő gravitációs erő hatására mozgó testeknél, hanem tetszőleges erőtörvény esetén fennáll: vagyis a megadott és időtartamok mellett | |
Ha az távolságra lévő testek között ható erő , akkor egy tömegű test mozgásegyenlete (az origóban rögzített másik test erőterében): Ezen egyenlet megoldását az teszi egyértelművé, hogy tudjuk: pillanatban a test távol van az origótól ( ismert érték), és a test sebessége nulla. Az ütközésig eltelő időt az feltétel határozza meg. Hasonlóan a másik test rögzítése esetén az tömegű test mozgásegyenlete: Ha mindkét test elmozdulhat, akkor tömegközéppontban fognak összeütközni, így érdemes az egyik test tömegközépponttól mért távolságának időbeli változását vizsgálni. Ha mondjuk az tömegű testet tekintjük, akkor annak a tömegközépponttól mért távolsága ahol a két test pillanatnyi távolságát jelöli. A test mozgásegyenlete: Ebben az egyenletben az távolságnak megfelelő gyorsulás, vagyis változási ütemének (a sebességének) változási üteme. Mivel az erőtörvényben az távolság szerepel, célszerű a gyorsulást is erre a mennyiségre vonatkoztatni. Kihasználva és arányosságát, a gyorsulások kapcsolata: és a mozgásegyenlet amit az jelöléssel így is írhatunk: A fenti képletben szereplő kifejezést a két testből álló rendszer redukált tömegének nevezik. Ez a kifejezés a tömegeket szimmetrikusan tartalmazza, emiatt az tömegű test mozgásegyenlete ‐ az távolságnak megfelelő gyorsulással kifejezve ‐ ugyancsak a (3) egyenlet. Az (1)‐(3) egyenletek csak a bennük szereplő tömegekben különböznek egymástól. Ez a különbség azonban egy trükk segítségével ,,eltüntethető''. Ha ugyanis a testek mozgásáról -szoros lassítású videofelvételt készítünk, majd azt normál sebességgel játsszuk le, vagyis a valódi idő helyett a mennyiség függvényében írjuk le a mozgást, akkor a vesszős ,,időhöz'' tartozó sebességek és gyorsulások mások lesznek, mint az igazi sebességek és gyorsulások: | | illetve | | Ennek megfelelően pl. az (1) egyenlet ilyen alakot ölt: ami választással különösen egyszerű lesz: Hasonló módon az tömegű test mozgásegyenlete (rögzített mellett): és végül mindkét test szabad mozgása esetén: Az , és egyenletek azonos alakja (és az azonos kezdőfeltételek, nevezetesen és ) miatt az összeütközések az egyenletekben szereplő vesszős időben mérve ugyanakkor, egy bizonyos ,,pillanatban'' következnek be. Visszatérve a valódi időváltozóra ez annyit jelent, hogy a három esethez tartozó időtartamok: | | Innen ( kiküszöbölésével) a bizonyítandó összefüggéshez jutunk. A fenti, tetszőleges erőtörvénynél érvényes relációt speciális esetekben, pl. a távolsággal arányos rugalmas erőnél, vagy a távolságtól független erőnél közvetlenül is igazolhatjuk, hiszen ezeknél a mozgás a jól ismert harmonikus rezgőmozgás, illetve az egyenletesen gyorsuló mozgás. Máskor (pl. a Newton-féle gravitációs vonzásnál) az időtartamok kiszámítása nem ilyen egyszerű, de a Kepler-törvények alkalmazásával, vagy az I. megoldásban bemutatott módszerrel (az energiamegmaradás törvényének felhasználásával) megoldható.
|
|