A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A bolygók mozgását a gravitációs erő határozza meg. Ha a leírt törvények tetszőleges ellipszispályákon mozgó bolygókra érvényesek, akkor igazak annak speciális eseteire, a körpályákon keringő égitestekre is. Tekintsük először a Nap körül különböző sugarú körpályákon keringő, különböző tömegű két bolygó esetét, majd az ezek mozgásából kikövetkeztetett erőtörvényt alkalmazzuk az általános esetre is. Az égitestek keringési ideje és az és sugaraktól független állandó, tehát . Az egyenletes körmozgás állandó kerületi sebessége miatt | |
A keringéshez szükséges centripetális erőt a gravitációs erő biztosítja. Általánosan , tehát a két kiszemelt bolygóra: | | (Az utolsó lépésnél kihasználtuk és arányosságát.) A gravitációs erő tehát egyenesen arányos az sugárral (a két test távolságával) és a keringő test tömegével. A középponti testre (a Napra) nyilván ugyanakkora gravitációs erő hat, ezért ez az erő arányos a másik test tömegével is. Ezek szerint Furcsavilág gravitációs törvénye: ahol és az egymást vonzó két test tömege, a távolságuk, pedig egy univerzális állandó. A gravitációs erő a Napot és a bolygót összekötő egyenes irányába mutat, más kitüntetett irány nem található a két égitest pillanatnyi helyzetében. (Ha nem így lenne, sérülne az említett egyenes körüli elforgathatóság szimmetriája.) Az erőtörvény vektoros alakja tehát: . A bolygókra ható gravitációs erő a bolygó mozgása során mindvégig a Nap felé mutat, tehát centrális erő. A centrális erők tétele alapján a Naptól a bolygóhoz húzott vezérsugár egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrol, tehát a ,,II. Kepler-törvény'' Furcsavilágban is ugyanúgy szól, mint a mi Naprendszerünkben. A bolygók általános (tehát nem kör alakú pályán történő) mozgása egy derékszögű koordinátarendszerben felbontható és irányú összetevőkre. Az irányú erőkomponens az koordinátával is és a bolygó tömegével is arányos, az ilyen irányú mozgás tehát harmonikus rezgőmozgás lesz, melynek periódusideje sem a test tömegétől, sem pedig a rezgés amplitúdójától nem függ. Ugyanez érvényes az irányú koordináta időbeli változására is. A teljes mozgás azonos frekvenciájú, egymásra merőleges harmonikus rezgések szuperpozíciója, ami valóban olyan ellipszispályát eredményez, melynek középpontja a vonzócentrumnál található. |
|