A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Nagy János megoldása. Legyenek az , és egyenesek által meghatározott háromszög csúcsai rendre , és ; és legyen az háromszög körülírt köre , ekkor azt kell igazolnunk, hogy és körök érintik egymást. A kör és az háromszög, illetve kör között csak gondolati kapcsolat van eddig, kell valami, ami fizikaivá teszi. Ehhez vegyük észre, hogy az háromszög beírt körének középpontja rajta van a körön és ráadásul az , , egyenesek átmennek rendre az , és pontokon.
Ezt az állításunkat nem fogjuk bebizonyítani, mert nincs is rá szükség, elég ha tudjuk intuitívan, hogy ez igaz. Legyenek az háromszög szögei , , , amik tehát hegyesszögek. Most a következőt fogjuk belátni: Legyen egy háromszög, melynek szögei | | ennek körülírt köre , beírt körének középpontja , és egy olyan kör, ami átmegy az ponton, és érinti a kört. A kör és az , , egyenesek második metszéspontja , és . Ekkor az egyenesre tükrözve az egyenest, a egyenesre tükrözve a egyenest és a egyenesre tükrözve a egyenest, ugyanazt az egyenest kapjuk, ami ráadásul érinti a kört. Egyrészt belátjuk ezt az állítást, másrészről megmutatjuk, hogy ebből következik a feladat állítása: Először is ebben a helyzetben az háromszög szögei , és , mert a körben a kerületi szögek tétele miatt a háromszög szögei megegyeznek az háromszög szögfelezőinek egymással bezárt szögeivel, amik éppen , és . Most tekintsük a fix egyenes egyenesre való tükörképét. Ha a kör helyzetét közben változtatjuk, akkor könnyen látható, hogy az egyenes minden irányt fel fog venni összes helyzetét tekintve, mert minden irányhoz tudunk találni olyan kört, amely átmegy -n, és akkor ezt hasonlósággal át tudjuk vinni olyanba, ami érinti a kört. Így tehát az egyenes és a tükörkép szöge is tetszőleges lehet, az egyéb diszkussziós meggondolásokat most mellőzzük.
Van tehát olyan helyzete a körnek, amelyre az , , és a közös tükörképek érintési pontja a körrel; e négy pont által meghatározott négyszög hasonló az eredeti feladatban levő négyszöghöz. De ekkor a hasonlóság az eredeti feladat két körét az itteni és körökbe viszi, amik érintik egymást, tehát ekkor készen lennénk. Most tehát igazoljuk az állításunkat. Az, hogy a tükörképek érintik a kört, szimmetrikus állítások, így elég közülük az egyiket igazolni, mi az egyenes tükörképével tesszük ezt. Ehelyett azt látjuk be, hogy ha az egyenesre tükrözzük a kört, akkor az érinti az egyenest valamilyen pontban, ami természetesen ekvivalens átfogalmazás. Azt kell észrevenni még, hogy ez az pont rajta lesz az háromszög, illetve a háromszög körülírt körén is. Tehát megmutatjuk, hogy az háromszög, illetve a háromszög körülírt köre az egyenesen metszi egymást, utána pedig belátjuk, hogy ez az metszéspont rajta van a tükrözött körön, sőt érintési pont is egyben. Először is lássuk be, hogy az háromszög, illetve a háromszög körülírt köre az egyenesen metszi egymást, tegyük fel hogy az első kör metszéspontja az egyenessel , a másodiké pedig ; azt akarjuk belátni, hogy . Ehhez az kell, hogy de | | ahol végig a kerületi szögek tételét használtuk. Legyen tehát , belátjuk, hogy rajta van az -re tükrözött körön; ehhez azt kell igazolnunk, hogy | | de
Felhasználtuk, hogy húrnégyszög. Ezzel megkaptuk, hogy rajta van a tükrözött körön is, még az kell, hogy érintési pont is egyben. Ehhez invertáljuk az ábrát a pontból, ekkor a képábrán , és képei egy egyenesen lesznek, és , és képei is egy egyenesen lesznek az inverzió szabályai szerint. Ezen kívül képe párhuzamos lesz képével, mert az eredeti ábrán az kör érinti az kört, így tehát a képábrán az és háromszögek hasonlóak, tehát körülírt körük érintik egymást.
Ezeknek a köröknek az ősképei az kör, illetve az egyenes, mert , és egy egyenesen vannak az eredeti ábrán, ezért az inverzió szögtartása miatt az egyenes az eredeti ábrán valóban érinti az körülírt körét, vagyis a tükrözött kört. Ezzel bebizonyítottuk, hogy ha az egyenesre tükrözzük az egyenest, akkor a kép érinti a kört, és ugyanígy a többi csúcspárra is, már csak azt kéne belátni, hogy ez az érintési pont mind a három alkalommal ugyanaz lesz. Legyen az , csúcspárra ez az érintési pont , a , csúcspárra pedig , ekkor a szimmetria miatt elég belátni hogy , és akkor mindhárom érintési pontnak meg kell egyeznie. Tehát tudjuk, hogy az érintő szárú kerületi szögek tétele miatt, és akkor a bizonyítottak szerint . Teljesen szimmetrikusan , abból pedig akkor az és pontnak meg kell egyezni, vagy tükrösnek kell lennie az egyenesre; de ezt mindegyik , párra elmondhatjuk a szimmetria miatt és akkor ez már csak tényleg úgy lehet, hogy ha az , , pontok megegyeznek: ha közülük semelyik kettő nem egyezne meg, akkor a felező merőlegeseik egy ponton mennének át, de ez az , , oldalakra nyilván nem teljesül. Ha pedig kettő megegyezik, a harmadik meg más, akkor két felező merőleges teljesen megegyezne, ami megint csak nem teljesülhet két oldalra. Így tehát igazoltuk az állításunkat, és ‐ mint azt korábban megmutattuk ‐ ezzel bizonyítottuk az eredeti feladat állítását is. |