Feladat: B.4277 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Éles András ,  Janzer Olivér ,  Karkus Zsuzsa ,  Máthé László ,  Mester Márton ,  Somogyi Ákos ,  Szabó Attila ,  Weisz Gellért ,  Weisz Ágoston 
Füzet: 2011/szeptember, 349 - 351. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Feladat, Magasabb fokú egyenletek, Algebrai átalakítások, Diofantikus egyenletek, Esetvizsgálat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2010/május: B.4277

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Tegyük fel, hogy az x, y egész számok kielégítik az egyenletet. A két szám bármely közös osztója osztja az x2y2-x3-y3=1 számot, vagyis x és y relatív prímek. Szimmetria okok miatt elegendő az xy esettel foglalkozni. Ha x<0 lenne, akkor az eredeti egyenlet bal oldalán negatív, a jobb oldalán pozitív szám állna. Ha x=0, akkor y3+1=0, y=-1. A továbbiakban tehát feltehetjük, hogy x>0.
Rendezzük át az egyenletet, és mindkét oldalt alakítsuk szorzattá:

x3+1=x2y2-y3,
 
(x+1)(x2-x+1)=y2(x2-y).


1. Vizsgáljuk meg először az y0 esetet. Ekkor x-1y0, ugyanis x, y relatív prímek lévén, x=y esetén x=y=1 következne, ami nem ad megoldást. Tehát x2-yx2-x+1>0, vagyis szükégképpen y2x+1. Ha y2x lenne, abból
y2(x2-y)x3<x3+1=(x+1)(x2-x+1)
következne, vagyis y2=x+1, és ennek megfelelően x2-y=x2-x+1, tehát y=x-1. Innen (x-1)2=x+1, x2-3x=0, vagyis x=3 következik. Az y értékére pedig 2 adódik.
2. Térjünk át az y<0 eset vizsgálatára. Az x pozitív, így y<x-1, azaz -y>-x+1, vagyis
x2-y>x2-x+1>0.
Ezért most az egyenlet szorzattá alakítása alapján y2<x+1, vagyis y2x. Ha y2x-1 lenne, akkor -yy2 figyelembevételével
y2(x2-y)(x-1)(x2+y2)(x-1)(x2+x-1)=
 
=x3-2x+1<x3+1=(x+1)(x2-x+1)

lenne, ami nem lehetséges. Tehát y2=x kell, hogy legyen. Minthogy x, y relatív prímek, ez csak x=1, y=-1 esetén lehetséges.
Az xy feltételt kielégítő megoldásokat x és y szerepének felcserélésével kaphatjuk meg. Ennek alapján a lehetséges (x;y) megoldáspárok: (0;-1),(3;2), (1;-1), (-1;0), (2;3) és (-1;1). Ezek mindegyike valóban megoldása az egyenletnek.
 
II. megoldás. Az ilyen diofantikus egyenletek megoldásánál célszerű először körülbelüli nagyságrendi becsléssel kísérletezni. Ha a két oldal különböző nagyságrendű, akkor a megoldás abszolútértékére felső becslést kaphatunk, s ez után már csak véges sok esetet kell megvizsgálnunk. Az alábbi megoldás hátterében is ilyen meggondolás áll. Közelebbről egyenletünk esetében azt látjuk, hogy ha például xy és x elég nagy, akkor a bal oldal x3 nagyságrendű, míg a jobb oldalon x2y2 áll, tehát x nagyjából y2 nagyságrendű. Ha pedig yx, akkor y nagyjából x2 nagyságrendű. Ez az észrevétel a megoldás kiindulópontja: célszerűnek látszik az egyenletünket
xy+1=(x2-y)(y2-x)(1)
alakba átírni. Szimmetria okokból a továbbiakban elegendő csak azokat az eseteket vizsgálni, amikor xy. Ha x=y, akkor az
x2+1=(x2-x)2
egyenlethez jutunk, aminek nincs egész megoldása. (Két négyzetszám különbsége csak úgy lehet 1, ha az egyik nulla.) A továbbiakban feltehetjük azt is, hogy x-1y.
1. Tekintsük először azokat az eseteket, amikor x és y is pozitív egészek. Ekkor (1) bal oldala pozitív, jobb oldalon az első tényező szintén pozitív, tehát a második is pozitív, azaz legalább 1. Így a jobb oldal alulról becsülhető:
(x2-y)(y2-x)x2-yx2-x+1=x(x-1)+1xy+1.

Vagyis (1)-ben a bal és a jobb oldal csak úgy lehet egyenlő, ha itt mindenütt egyenlőség áll, azaz y=x-1 és y2-x=1. Ez az x2-3x=0 egyenlethez vezet, aminek pozitív megoldása x=3, s ekkor y=2, ami valóban megoldása is az eredeti egyenletnek.
2. Tegyük fel másodszor, hogy x pozitív, y negatív. Az eredeti egyenletben a jobb oldalon álló kifejezés nem negatív, tehát a bal oldal sem lehet negatív, ebből viszont következik, hogy x (a pozitív szám) a nagyobb abszolútértékű. Legyen y=-z. Ekkor xz>0, és az (1) egyenlet így alakul:
-xz+1=(x2+z)(z2-x).(2)

Most a bal oldal biztosan nem pozitív, a jobb oldal első tényezője pozitív, tehát a második tényező vagy nulla, vagy negatív. Utóbbi esetben a jobb oldal abszolútértéke nagyobb, mint x2, míg a bal oldalé kisebb, ami ellentmondás. Marad még az az eset, ha z2=x és xz=1. Ebből z3=1, így az y=-1 és x=1 megoldást kapjuk.
3. Mindkét változó nem lehet negatív, mert akkor az eredeti egyenletben bal oldalon negatív szám állna, a jobb oldalon viszont pozitív.
4. Marad még az az eset, ha az egyik változó nulla, például x=0. Ekkor az egyenlet y3+1=0, tehát az x=0, y=-1 (és fordítva, az x=-1 és y=0) megoldáshoz jutunk. A szimmetria figyelembevételével az összes megoldás:
(3;2),(2;3),(1;-1),(-1;1),(0,-1),(-1;0).