|
Feladat: |
B.4277 |
Korcsoport: 16-17 |
Nehézségi fok: nehéz |
Megoldó(k): |
Éles András , Janzer Olivér , Karkus Zsuzsa , Máthé László , Mester Márton , Somogyi Ákos , Szabó Attila , Weisz Gellért , Weisz Ágoston |
Füzet: |
2011/szeptember,
349 - 351. oldal |
PDF | MathML |
Témakör(ök): |
Feladat, Magasabb fokú egyenletek, Algebrai átalakítások, Diofantikus egyenletek, Esetvizsgálat |
Hivatkozás(ok): | Feladatok: 2010/május: B.4277 |
|
A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Tegyük fel, hogy az , egész számok kielégítik az egyenletet. A két szám bármely közös osztója osztja az számot, vagyis és relatív prímek. Szimmetria okok miatt elegendő az esettel foglalkozni. Ha lenne, akkor az eredeti egyenlet bal oldalán negatív, a jobb oldalán pozitív szám állna. Ha , akkor , . A továbbiakban tehát feltehetjük, hogy . Rendezzük át az egyenletet, és mindkét oldalt alakítsuk szorzattá:
1. Vizsgáljuk meg először az esetet. Ekkor , ugyanis , relatív prímek lévén, esetén következne, ami nem ad megoldást. Tehát , vagyis szükégképpen . Ha lenne, abból | | következne, vagyis , és ennek megfelelően , tehát . Innen , , vagyis következik. Az értékére pedig adódik. 2. Térjünk át az eset vizsgálatára. Az pozitív, így , azaz , vagyis Ezért most az egyenlet szorzattá alakítása alapján , vagyis . Ha lenne, akkor figyelembevételével lenne, ami nem lehetséges. Tehát kell, hogy legyen. Minthogy , relatív prímek, ez csak , esetén lehetséges. Az feltételt kielégítő megoldásokat és szerepének felcserélésével kaphatjuk meg. Ennek alapján a lehetséges megoldáspárok: , , , és . Ezek mindegyike valóban megoldása az egyenletnek.
II. megoldás. Az ilyen diofantikus egyenletek megoldásánál célszerű először körülbelüli nagyságrendi becsléssel kísérletezni. Ha a két oldal különböző nagyságrendű, akkor a megoldás abszolútértékére felső becslést kaphatunk, s ez után már csak véges sok esetet kell megvizsgálnunk. Az alábbi megoldás hátterében is ilyen meggondolás áll. Közelebbről egyenletünk esetében azt látjuk, hogy ha például és elég nagy, akkor a bal oldal nagyságrendű, míg a jobb oldalon áll, tehát nagyjából nagyságrendű. Ha pedig , akkor nagyjából nagyságrendű. Ez az észrevétel a megoldás kiindulópontja: célszerűnek látszik az egyenletünket alakba átírni. Szimmetria okokból a továbbiakban elegendő csak azokat az eseteket vizsgálni, amikor . Ha , akkor az egyenlethez jutunk, aminek nincs egész megoldása. (Két négyzetszám különbsége csak úgy lehet 1, ha az egyik nulla.) A továbbiakban feltehetjük azt is, hogy . 1. Tekintsük először azokat az eseteket, amikor és is pozitív egészek. Ekkor (1) bal oldala pozitív, jobb oldalon az első tényező szintén pozitív, tehát a második is pozitív, azaz legalább 1. Így a jobb oldal alulról becsülhető: | |
Vagyis (1)-ben a bal és a jobb oldal csak úgy lehet egyenlő, ha itt mindenütt egyenlőség áll, azaz és . Ez az egyenlethez vezet, aminek pozitív megoldása , s ekkor , ami valóban megoldása is az eredeti egyenletnek. 2. Tegyük fel másodszor, hogy pozitív, negatív. Az eredeti egyenletben a jobb oldalon álló kifejezés nem negatív, tehát a bal oldal sem lehet negatív, ebből viszont következik, hogy (a pozitív szám) a nagyobb abszolútértékű. Legyen . Ekkor , és az (1) egyenlet így alakul: Most a bal oldal biztosan nem pozitív, a jobb oldal első tényezője pozitív, tehát a második tényező vagy nulla, vagy negatív. Utóbbi esetben a jobb oldal abszolútértéke nagyobb, mint , míg a bal oldalé kisebb, ami ellentmondás. Marad még az az eset, ha és . Ebből , így az és megoldást kapjuk. 3. Mindkét változó nem lehet negatív, mert akkor az eredeti egyenletben bal oldalon negatív szám állna, a jobb oldalon viszont pozitív. 4. Marad még az az eset, ha az egyik változó nulla, például . Ekkor az egyenlet , tehát az , (és fordítva, az és ) megoldáshoz jutunk. A szimmetria figyelembevételével az összes megoldás: | |
|
|