A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Az és pont közötti eredő ellenállás nyilván arányos -rel, tehát érdemes alakban felírni. Ha minden ellenállást -szorosára cserélnénk, akkor az eredő ellenállás lenne. Így az eredeti ellenálláslánc első két ‐ nagyságú ‐ ellenállását levéve a maradék helyettesíthető egyetlen, nagyságú ellenállással (1. ábra).
1. ábra Ezek szerint megegyezik a párhuzamosan kapcsolt és nagyságú ellenállások és a velük sorosan kapcsolt nagyságú ellenállás eredőjével: | | ahonnan . Ennek a másodfokú egyenletnek a megoldásai: Mivel értelemszerűen , a zárójelben álló kifejezés 1-nél kisebb, a gyökjel alatti pedig 1-nél nagyobb, így az egyenlet két gyöke közül csak a előjel ad fizikailag reális eredő ellenállást: | |
Az függvény ábrázolását megkönnyíti, ha azt alakban írjuk fel. Innen leolvasható, hogy növekedtével monoton nő, továbbá esetén és határesetben . Ezek a tulajdonságok a képletek fizikai jelentése alapján is jól érthetők. Ha , akkor az első ellenállás után a láncban rövidzár alakul ki, az eredő ellenállás tehát nyilván . Ha viszont , akkor a lánc első két eleme után következő ellenállások ,,végtelen nagyok'', tehát szakadást képviselnek (olyanok, mintha ott se lennének); ilyenkor nyilván .
2. ábra Amennyiben , vagyis a lánc csupa egyforma ellenállásból áll, az eredő -nek -szorosa; ez a szám az aranymetszés híres arányszáma. Az eredő ellenállást függvényében vázlatosan a 2. ábra mutatja.
|
|