A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Ha úton -esével visszük a téglákat, akkor összesen -szer sebességgel kell odafelé, és ugyanennyiszer téglák nélkül sebességgel visszafelé megtennünk az utat. A téglahordás teljes ideje: | | Azt szeretnénk, hogy ez a kifejezés a lehető legkisebb legyen. A téglák elszállításához szükséges idő akkor minimális, ha minimális, hiszen a szorzótényező -től független állandó. (Ha az utolsó tégla lerakásakor a munkát elvégzettnek tekintjük, akkor egy visszaút idejét levonhatjuk a fentebb számolt időből, de ez a minimumfeltételt nem befolyásolja, hiszen is -től független állandó.) értékeit különböző -ekre az alábbi táblázat tartalmazza:
Ez alapján azt sejthetjük, hogy f(n) és ezzel együtt a téglahordás ideje is n=3-nál a legkisebb, tehát hármasával érdemes vinni a téglákat. És valóban, n-et egyesével növelve n/5 mindig 15-del növekszik; 2/n csökken ugyan, de a csökkenése | |2n+1-2n|=2n(n+1)≤16,han≥3, | tehát összességében f(n) a táblázatban már nem szereplő értékeknél is egyre növekszik.
Megjegyzés. Sokan a differenciálszámítás képleteinek alkalmazásával keresték f(n) minimumhelyét, és azt n=10≈3,16-nál találták meg, majd a 10-hez legközelebbi egész n-et nevezték meg legkedvezőbb téglaszámként. Ez jó eredményt adott, de csupán sejtésnek tekinthető, nem bizonyított eredménynek. A differenciálszámítás olyan módszer, amely egy folytonosan változtatható n mennyiség ,,nagyon kicsi'' változásaira adja meg f(n) megváltozását. Jelen esetben ‐ hacsak nem akarjuk a téglákat nagyon apróra törve szállítani ‐ nyilván csak egész n-ek jöhetnek szóba!
|