A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Ha a hengeres testet az asztal sima felén valamekkora kezdősebességgel meglökjük, a test rácsúszik az érdes felületre, és az alaplapjánál egyre nagyobb súrlódási erő fékezi. Tegyük fel, hogy elég nagy ahhoz, hogy a test teljes egészében átcsússzon a határvonalon és az asztal érdes felén mozogjon. A súrlódási együttható nagyságától függően többféle ,,forgatókönyv'' is elképzelhető, vizsgáljuk ezeket külön-külön.
1. ábra
I. eset. Tételezzük fel, hogy a test nem billen fel, hanem az alaplapján csúszik (1. ábra). A súrlódási erő ilyen esetben ahol az asztal által kifejtett, függőlegesen felfelé ható nyomóerő. A nyomóerő hatásvonala nem megy át a henger középpontján, attól valamekkora távolságra lesz, de nyilván teljesül, hogy A test vízszintes és függőleges irányú mozgásának egyenletei: illetve a forgómozgás hiányának feltétele: Az (1)‐(5) feltételekből a test lassulására , a súrlódási együtthatóra pedig a megszorítás adódik. Ez a feltétel az esetben megadott súrlódási együtthatóra teljesül. Ilyenkor tehát a hengeres test nem borul fel, hanem ,,talpon maradva'' ‐ fokozatosan csökkenő sebességgel ‐ mozog, végül megáll.
II. eset. Ha a súrlódási együttható, akkor a test nem csúszhat forgásmentesen, hanem az alaplapjának legelöl levő pontja körül valamekkora szöggyorsulással megbillen. Eközben a tömegközéppont mozgása vízszintes irányban fékeződik, de fel kell lépjen valamekkora függőleges irányú gyorsulás is, különben a pont nem maradhatna az asztal síkjában. A megfelelő mozgásegyenletek (a 2. ábra jelöléseit használva): a forgómozgás alapegyenlete a tömegközéppontra felírva: a csúszás miatt a súrlódási erő és a nyomóerő kapcsolata:
2. ábra és végül a pont függőleges irányú elmozdulásának hiányából adódó kényszerfeltétel: A (6)‐(10) egyenletrendszer megoldása: | | (11) | Ez az eredmény nyilván csak akkor érvényes, ha | |
Ennek a követelménynek a esetben megadott súrlódási együttható tesz eleget. Ilyenkor a hengeres test csúszik és közben felborul, vagy legalábbis elkezd billenni. (Az, hogy ténylegesen eldől-e, nyilván a sebességének nagyságától is függ. Elképzelhető, hogy hamarabb megáll, mint felborul, és az álló helyzetében ismét függőleges lesz a henger tengelye.)
III. eset. Mi történik, ha , például a esetben megadott súrlódási együtthatónál? A (6)‐(10) egyenletek nyilván nem maradhatnak érvényben, hiszen belőlük az következne, hogy a test tömegközéppontja függőlegesen lefelé gyorsul, ami lehetetlen! Valami másnak kell történnie. Képzeljük el, hogy a súrlódási együttható a kritikus 1,29 értéknél csak egy nagyon kicsivel kisebb. Ekkor még a II. esetnek megfelelő forgatókönyv szerint történik henger mozgása, vagyis fékeződik és közben megbillen. A (11) képletekből látszik, hogy a kritikus súrlódás közelében a tömegközéppont gyorsulásának mind a vízszintes, mind pedig a függőleges komponense nagyon nagy, tehát a test pontja szinte hirtelen megáll, miközben a tömegközéppont függőleges irányú sebességre tesz szert, és a szögsebessége is szinte azonnal megváltozik. Mindez azért lehetséges, mert ebben a határesetben az nyomóerő és az súrlódási erő is nagyon naggyá válik, az nehézségi erőt sokszorosan meghaladhatja. Az egész folyamat (a sebességek és szögsebességek hirtelen változása) ütközés jellegű: a test úgy borul fel, hogy az asztallal érintkező legalsó pontja nem csúszik, hanem ‐ mintha egy ütközőnek ment volna neki ‐ megszorul, hirtelen megáll. Az események nyilván ugyanígy mennek végbe akkor is, ha a súrlódási együttható a kritikus értéknél nagyobb, pl. ha 1,4. Az a kérdés, hogy a megbillenő test ténylegesen felborul-e, vagy esetleg visszadöccen függőleges tengelyű helyzetébe, a meglökött test kezdősebességének ismerete nélkül nem dönthető el.
|
|