A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Az űrhajó a pályamódosítás után olyan ellipszis alakú pályán mozog, melynek egyik fókuszpontja a Föld középpontja. (Ez Kepler I. törvényének kiterjesztése az űreszköz mozgására.) Jelölések: a Föld tömege, a Föld sugara, az űrhajó tömege, a Newton-féle gravitációs állandó, pedig az űrhajó sebessége a pályamódosítás előtt. Az űrhajó eredetileg körmozgást végzett, így teljesül a körmozgás dinamikai feltétele: ahonnan Az űrhajó az ellipszis nagytengelyének távolabbi végpontjánál, a Föld felszínétől távolságban lesz legmesszebb a Földtől, itt a sebessége (nagyságát jelöljük -nel) merőleges a Föld középpontjából induló helyvektorra.
Alkalmazhatjuk Kepler II. törvényét (a Föld középpontjára vonatkoztatott perdületmegmaradási törvényt):
| | vagyis Az energiamegmaradás törvénye is érvényes: | | Behelyettesítve -t és korábban kiszámított kifejezését: | | ahonnan algebrai átalakítások után egy másodfokú egyenletet kapunk: | | melynek számunkra érdekes (a földtávoli pontnak megfelelő) megoldása Ekkora tehát az űrhajó maximális távolsága a Föld felszínétől. A pályamódosítás és a becsapódás pillanata közötti mozgásra is alkalmazhatjuk az energiamegmaradás törvényét. A becsapódás sebességének nagyságát -szal jelölve:
tehát a keresett becsapódási sebesség:
Megjegyzés. A feladatban leírt pályamódosítás végrehajtásához az űrhajó teljes tömegével összemérhető mennyiségű hajtóanyagra lenne szükség, emiatt az a gyakorlatban megvalósíthatatlan. |