A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Oldjuk meg a feladatot paraméteresen, tetszőleges belső ellenállású voltmérőre! Ha a számolás végén a képletekben helyébe 100 k-t írunk, megkapjuk a esethez tartozó megoldást, ha pedig -et (határértékben) ,,végtelen nagynak'' választjuk, akkor az esethez (ideális műszer) tartozó megoldást kapjuk. Kössük a mérőműszert először a változó mágneses fluxusú vasrúd bal oldalára (1. ábra)!
![](upload/abr86/ab86247.png) 1. ábra
![](upload/abr86/ab86248.png) 2. ábra A kialakuló áramokra felírhatjuk a csomóponti törvényt (akár az , akár a pontra), illetve a vasrudat körülvevő mindkét zárt körre a huroktörvényt:
Ebből az egyenletrendszerből kiszámíthatjuk a mérőműszeren átfolyó áramot: illetve a műszer által mutatott feszültséget: | | (1) |
Ha a műszert a vasrúd jobb oldalán helyezzük el (2. ábra), akkor hasonló számolással (mindössze és felcserélésével) az | | (2) | eredmény adódik. Ideális feszültségmérő ( és ) esetén az (1) és (2) képletekben a nevező utolsó tagját elhanyagolhatjuk. Ilyenkor a műszer által mutatott értékek: | | Ha viszont a feszültségmérést véges, a feladatban megadott 100 k-os ellenállású műszerrel végezzük, a mért értékek: | |
Látható, hogy a mért feszültségek mindkét esetben függenek a mérőműszer elhelyezkedésétől. A változó mágneses fluxus hatására örvényes elektromos mező alakul ki, amelyben nincs értelme az egyes térbeli pontok potenciáljáról, illetve a potenciálok különbségéről (feszültségről) beszélni.
Megjegyzés. Érdekes, hogy a mért feszültségek aránya nem függ a mérőműszer belső ellenállásától, csak az áramkörbe beiktatott ellenállások arányától: |