A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Számítsuk ki először, hogy mekkora sebességgel érkezik a test a félkörív-pálya felső (az 1. ábrán -val jelölt) pontjához. Ez a pont a lejtő (-vel jelzett) tetejénél
| | távolsággal mélyebben van, így a mechanikai energiamegmaradás törvénye szerint fennáll:
1. ábra Innen az pontbeli sebesség:
Megjegyzés. Ellenőrizhető, hogy test és a hengerfelület közötti nyomóerő az pontban lesz a legkisebb, de még itt is pozitív, tehát a test pont elérése előtt nem válik el a hengertől. A mozgás további része (egészen a lejtőre csapódásig () ferde hajítás. A pálya ezen szakaszának legmagasabb pontjánál () a test függőleges irányú sebessége nulla, a vízszintes sebességkomponens pedig ugyanakkora, mint amekkora az pontban volt: A test mozgási energiája tehát a pálya pontjában A továbbiakban meg akarjuk határozni a becsapódás helyét, melyet pl. a pont és a lejtő tetejének távolságával adhatunk meg. Forgassuk el a (vízszintes-függőleges) koordináta-rendszert úgy, hogy az egyik tengelye a lejtővel párhuzamos, a másik pedig arra merőleges legyen (2. ábra).
2. ábra Ebben a rendszerben a test mozgása ,,magasságból'' indított ,,vízszintes'' hajítás, de ez olyan furcsa nehézségi erőtérben történik, amelyben nem merőleges az tengelyre, hanem -os szöget zár be azzal. A hajítás idejét az irányú (kezdősebesség nélküli, gyorsulású) mozgásból határozhatjuk meg: ahonnan Ennyi idő alatt a lejtővel párhuzamos irányban utat tesz meg a test, a becsapódás helyét megadó távolság tehát |