A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A mérésnél felhasznált eszközök: ‐ kétkarú mérleg, ‐ 2 db rúdmágnes, ‐ rugós erőmérő (2,5 N és 0,25 N méréshatárral), ‐ vizet tartalmazó edény, ‐ cérna, ‐ vonalzó. A mérés előkészítése. A mérlegre pálcával felerősítettem az egyik rúdmágnest, a másik oldalára pedig cérnával az edényt. Ebbe annyi vizet töltöttem, hogy a mérleg kiegyensúlyozott legyen. Ezután az asztal szélére felakasztottam a másik rúdmágnest, úgy, hogy magassága szabályozható legyen, és a két mágnes vonzza egymást. A mérleg másik karjához rögzítettem a rugós erőmérőt (1. ábra).
1. ábra A mérés menete. A két mágnes ‐ vízszintes mérlegállás esetén ‐ egy egyenesbe esik, és vonzzák egymást. A két mágnes közti távolságot az alsó mágnes helyzetének változtatásával állítottam be, majd ezután az erőmérővel a mérleg karját vízszintes helyzetbe hoztam. A forgatnyómatékok egyenlőségéből adódóan a rugós erőmérő éppen a két mágnes közi vonzóerőt méri. Ezt jegyeztem fel a két mágnes középpontjának távolsága függvényében. A mérési adatok. A mért adatokat az 1. táblázat tartalmazza.
1. táblázat A mérés kiértékelése. 1. Elméleti megfontolások. A vizsgálatnál a következő egyszerű modellt használjuk: a rúdmágnes m dipólusnyomatéka két, egymástól 2d távolságra levő p póluserősségű hipotetikus ,,mágneses pólusból'' áll, ebből m=2pd. A Coulomb-törvény mintájára a két mágneses pólus között ható erő alakban adható meg. Az erő számítását két egyforma mágnes esetére végeztem el, ha a középpontjuk r távolságra helyezkedik el egymástól (2. ábra).
2. ábra Az egymást vonzó pólusok egymástól r-2d és r+2d, az egymást vonzóak r távolságra helyezkednek el. Ebből adódóan az eredő vonzóerő:
F=μ04πp2(1(r+2d)2+1(r-2d)2-2r2)=μ0p24π⋅24d2r2-32d4r2(r2-4d2)2==μ0m4π⋅6r2-8d2r2(r2-4d2)2.
A vonzóerő kifejezésében d-hez képest nagy r távolságban d elhanyagolható, így adódik, hogy Mérésünkben azonban d összemérhető r-rel, így a kifejezés ezen tagjai nem hanyagolhatók el. 2. Görbe illesztése a mérési adatokhoz. A mérési adatokat a Graph program segítségével ábrázoltam, majd megpróbáltam a fenti összefüggés szerint görbét illeszteni rá (3. ábra).
3. ábra Ez nem sikerült a programnak, így további mérésekkel határoztam meg d értékét. Egy kisméretű mágnesdarabkát helyeztem a rúdmágnes közelébe egy cérnaszálra erősítve. A mágnes a (környezetéhez képest) legerősebb vonzóerő irányába áll be, ilyen helyet kettőt is találtam: a mágnes közepétől (5,5±0,2) cm távolságban. Ezeket tekinthetjük a mágnes pólusainak, így d=(5,5±0,2) cm. Ezt az adatot beírva az F(r) függvény paraméteres kifejezésébe, a görbe illesztése megoldhatóvá vált. A görbe szinte pontosan illeszkedik a mérési pontokra, és az ismeretlen paraméterre ebből a rúdmágnesek mágneses nyomatékára m=7,13Am2 adódott.
Hibaszámítás. A távolságmérés hibája kb. 0,1 cm, ez megjelenik a grafikonon. Az erőmérés hibája a kétkarú mérleg és a rugós erőmérő leolvasási pontatlanságából eredhet. Az előbbi hibaforrás elhanyagolható, a mérleg igen pontos. Az erőmérő rögzítéséhez a fából készült mérlegkarba egy kisméretű szöget vertem be; a mérés elvégzése után az eszközök eltávolítása után a kezdetben kiegyensúlyozott mérleg ‐ minden bizonnyal a szög hatására ‐ kibillent, ez a szög kihúzása után megszűnt. Az erőmérő leolvasási pontossága a 2,5 N-os erőmérő esetén kb. 0,02 N, a 0,25 N-os esetén 0,002 N. Ezt a hibát is jelöltem a grafikonon. A görbe a megjelölt mérési adatpontokra szinte teljes pontossággal illeszkedik, ez a d távolság 0,2 cm-nek becsült hibáját csökkenti. m relatív hibája kb. 0,5%, abszolút hibája kb. 0,03 Am2.
|