Megoldás. Olyan radioaktív izotópok, melyek felezési ideje sokkal (nagyságrendekkel) kisebb, mint a Föld életkora, többféle módon létrejöhetnek.
Vannak olyan radioaktív izotópok, melyek felezési ideje összemérhető a Föld életkorával (és megtalálhatók a Földön); ilyen pl. az ${}^{238}$U és a ${}^{232}$Th. Ezen elemek radioaktív bomlási sorában több, az ,,anyaelemnél'' sokkal kisebb felezési idejű ,,leányelem'' található (például a ${}^{222}$Rn, ${}^{224}$Ra, ${}^{210}$Pb, ${}^{212}$Pb, ${}^{210}$Bi). A 238-as urán, illetve a 232-es tórium hosszú élettartama miatt a folyamatosan keletkező leányelemek ‐ jóllehet gyorsan elbomlanak ‐ még ma is jelen lehetnek a Földön.
A másik ok, ami miatt gyorsan bomló elemek nem tűnnek el a Földről, a kozmikus sugárzás. Ebből adódóan két radioaktív elemet kell megemlítenünk: a tríciumot és a radiokarbont. A trícium (${}^3$H) felezési ideje csupán 12 év, ennek ellenére előfordul a földi vizekben, illetve a légkörben. A ${}^{14}$C izotóp (felezési ideje 5700 év) a kozmikus sugárzás nagyenergiájú atommagjai és a légkör felső részében található atomok ütközésekor felszabaduló neutronok hatására jön létre. A szabad neutronok a levegő nitrogénjét $\text{n}+{}^{14}\text{N}\to {}^{14}\text{C}+\text{p}$ folyamatban radiokarbonná alakítják; ennek az izotópnak fontos szerepe van a régészeti kormeghatározásban.