A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Mivel egy (ideális) diódán csak az egyik irányba folyhat áram, a dióda a szinuszosan változó hálózati feszültséget az egyik félperiódusban nullára csökkenti, a másik félperiódusban pedig nem befolyásolja. A két félperiódus eredetileg meglévő szimmetriája miatt a bekapcsolt állapot félperiódusa alatt az átlagteljesítmény megegyezik a diódamentes eset teljes periódusra vett átlagteljesítményével, a következő félperiódusban viszont nulla lesz a merülőforralóra jutó energia. Így a diódás kapcsolás átlagteljesítménye vagyis az eredeti érték fele. A merülőforralóra eső feszültség effektív értéke olyan egyenfeszültségnek felel meg, amelyre kapcsolva a készüléket a teljesítménye a váltakozó áramú átlagteljesítménnyel megegyezne. Mivel a teljesítmény a feszültség négyzetével arányos, a diódás esetben a feszültség effektív értéke a szokásos effektív feszültségnél -ször kisebb, kb. 162,6 V. A csúcsfeszültség a 230 V-os (dióda nélküli) effektív feszültség -szerese, mintegy 325 V, a diódás kapcsolás effektív feszültsége ennek éppen a fele. |