Megoldás. Kocsis Vilmos (Szeged, SZTE Ságvári E. Gyak. Gimn., 12. évf.) a fűrészlapot függőlegesen egy állvány talpának szélére állította, a felső végét pedig egy fonállal lazán az állvány függőleges rúdjához erősítette. (A mérés során a kikötő fonalat mindig vízszintesre állította be, így az nem fejthetett ki függőleges erőt.) A fűrészlap felső lyukjához fonalat erősített, a fonalat átfűzte az alsó lyukon, majd a fonal másik végét egy súlysorozat különböző tagjaival terhelte. Egy ‐ az állvány függőleges rúdjához illesztett háromszögvonalzó segítségével ‐ megmérte $x$ és $y$ értékét az $F$ terhelőerő függvényében, majd ábrázolta az $F\left(x\right)$ és $y\left(x\right)$ függvényeket.
Hasonló módon járt el Meszéna Balázs (Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn., 11. évf.) is, de ő nehezékként vizet használt, melyet egy hitelesített ,,kupicás pohár'' segítségével kimért, fokozatosan növelt súlyú vízzel terhelte meg a fonalat. Az egységnek választott pohárnyi víz súlyát egy nagyobb, ismert méretű hengeres pohár segítségével határozta meg, és 3,3 N-nak találta.
A fűrészlap felső végét kézzel óvatosan úgy tartotta, hogy a függőleges fonál az alsó lyuknál lehetőleg hozzá se érjen a fűrészhez. Amikor az egyensúly beállt, egy krokodilcsipesszel rögzítette a fonalat a fűrész alsó végénél, majd a súlyt levéve kényelmesen meg tudta mérni az adott terheléshez tartozó $x$ és $y$ értékeket.
Terheletlen esetben a lyukak távolsága 29,5 cm volt. A terhelést fokozatosan növelve azt tapasztalta, hogy eleinte a fűrészlap nem hajlik semennyire. Kb. 10 egységnyi súlynál (3,3 N-nál) azonban ,,hirtelen'' elkezdődik a behajlás, ez eleinte gyors ütemű, majd az egészen nagy alakváltozásnál ($x<9$ cm) ,,telítésbe megy'', sőt még egy kicsit csökken is (1. ábra).

 

1. ábra

 

2. ábra