Feladat: B.4194 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Dudás Zsolt ,  Strenner Péter 
Füzet: 2010/március, 149 - 150. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Feladat, Középponti és kerületi szögek, Pitagorasz-tétel alkalmazásai, Thalesz tétel és megfordítása, Szögfelező egyenes, Síkgeometriai számítások trigonometriával
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2009/szeptember: B.4194

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Legyen a b befogó C-től különböző végpontja A, a háromszög harmadik csúcsa pedig B. Ekkor Thalész tételének megfordításából következik, hogy AB a körülírt k kör átmérője. Egy kör középpontjából a kör tetszőleges húrjára állított merőleges felezi a húrt, ezért CE és AB merőlegességéből következik, hogy C és E az AB-re szimmetrikusan helyezkedik el, tehát CAB=EAB=α. Mivel b a nem kisebb befogó, azért α45. A CD szakasz szögfelező, így ACD=BCD=45, a kerületi szögek tétele szerint pedig BAD=BCD=45. Tehát

DAC=BAD+BAC=45+α,
továbbá
EAD=BAD-BAE=45-α.

 
 

Az AB átmérőjű k kör nemcsak az ABC, hanem az ADC és az AED háromszögeknek is köréírt köre, ezért az általánosított szinusztétel szerint
CD=ABsin(45+α)ésDE=ABsin(45-α).
Tehát
CD+DE=AB(sin(45+α)+sin(45-α))==2ABsin45cosα=AB2cosα=b2.

Ezzel az állítást beláttuk.
 
II. megoldás. Használjuk az I. megoldás jelöléseit, legyen továbbá BC=a, a háromszög C-hez tartozó magasságának hossza pedig m. Ekkor Pithagorasz tétele szerint AB=a2+b2 és m=ab/a2+b2, hiszen az ABC háromszög területének kétszeresével egyezik meg az ab és az ma2+b2 szorzat is.
 
 

Az I. megoldásban láttuk, hogy E-nek az AB-re vonatkozó tükörképe C. Mivel CD szögfelező, D felezi az AB ívet. Tehát ha D-nek az AB-re vonatkozó tükörképe F, akkor DF is átmérője k-nak, a DFCE négyszög pedig (esetleg elfajuló) szimmetrikus trapéz. Ezért DE=CF. Ha a C-ből DF-re bocsájtott merőleges talppontja T, akkor
TF=(DF-EC)/2  és  DT=DF-TF=(DF+EC)/2.

Thalész tétele szerint DCF=90. A CDF derékszögű háromszög átfogója DF=AB=a2+b2, a befogótétel szerint tehát
CD=DFDT=a2+b2(a2+b22+aba2+b2)==a2+b22+ab=(a+b)22=a+b2,
és (felhasználva, hogy ba, azaz b-a0)
CF=DFTF=a2+b2(a2+b22-aba2+b2)==a2+b22-ab=(b-a)22=b-a2.
Tehát
CD+DE=CD+CF=a+b2+b-a2=b2,
ami épp a bizonyítandó állítás.