Feladat: A.486 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Ágoston Tamás ,  Backhausz Tibor ,  Bodor Bertalan ,  Éles András ,  Frankl Nóra ,  Nagy Donát ,  Nagy János ,  Somogyi Ákos ,  Strenner Péter ,  Szabó Attila 
Füzet: 2010/február, 92 - 94. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Nehéz feladat, Euler-Fermat-tételek, Maradékosztályok
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2009/szeptember: A.486

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldás. Felhasználjuk, hogy

ν(n)=k=1[n2k];(1)
ez speciális esete az úgynevezett Legendre-formulának. (A Legendre-formuláról bővebben lásd az 1. megjegyzést.)
Ha az n szám kettes számrendszerbeli alakja
n=dd-1...d1d0¯=i=0di2i,
ahol a d0,...,d számjegyek mindegyike 0 vagy 1, akkor (1)-ben csak k esetén kapunk 0-tól különböző tagokat, és
ν(n)=k=1[n2k]=k=1[dd-1...d1d0¯2k]=k=1dd-1...dk¯==k=1(i=kdi2i-k)=i=1di(k=1i2i-k)=i=1di(2i-1).
Ennek egyszerű következménye, hogy pontosan azok a pozitív egészek állnak elő ν(n) alakban, amelyek felírhatók különböző 2i-1 alakú számok összegeként.
 
Következő lépésként megmutatjuk, hogy van olyan r szám, ami relatív m-mel, és végtelen sokszor áll elő 2i-1 alakú számok m-mel való osztási maradékaként, vagyis léteznek olyan i1<i2<i3<... pozitív egészek, amelyekre
2i1-12i2-12i3-1...r(modm).

Írjuk m-et 2tu alakban, ahol u páratlan szám, és tekintsünk egy tetszőleges olyan it pozitív egészt, amire i-1 osztható φ(u)-val. Nyilván végtelen sok ilyen i létezik. Az Euler‐Fermat-tétel alapján minden egyes ilyen i értékre
u|2φ(u)-1|2i-1-1,2i-1=2(2i-1-1)+11(modu),(2)


és it miatt
2i-1-1(mod2t).(3)
A 2i-1 szám (2) és (3) miatt relatív prím u-val és 2t-vel is, továbbá (2) és (3) egyértelműen meghatározza 2i-1 maradékát modulo [u,2t]=m. Ez a maradék tehát valóban végtelen sokszor előfordul.
 

Mivel m és r relatív prímek, az r,2r,3r,... számok teljes maradékrendszert alkotnak modulo m, és létezik olyan u pozitív egész, amire aur(modm). Ekkor az n=2i1+...+2iu számra
ν(n)=ν(2i1+...+2iu)=(2i1-1)+...+(2iu-1)ura(modm).
Ezzel megkonstruáltuk a kívánt n számot.
 

Megjegyzések. 1. Ha νp(n)-nel jelöljük tetszőleges p prímszámra és nemnegatív egész n-re a p kitevőjét az n! prímtényezős felbontásában, akkor az úgynevezett Legendre-formula szerint
νp(n)=[np]+[np2]+[np3]+...=k=1[npk].
Ha összeszámoljuk azt, hogy az 1,2,...,n számok között hány p-vel osztható, hány p2-tel osztható stb. van, éppen a jobboldalon álló összeget kapjuk. Ez szemléletesen bizonyítja a képletet.
A formálisabb bizonyításhoz tetszőleges pozitív egészre jelöljük μp()-lel a p kitevőjét az prímtényezős felbontásában. Mivel szorzásnál a kitevők összeadódnak,
νp(n)=μp(12...n)=μp(1)+μp(2)+...+μp(n).

Tekintsük most az összes olyan (k,) párt, amelyekben 1n és pk osztója -nek, és számoljuk össze kétféleképpen az ilyen tulajdonságú párokat.
Először csoportosítsuk a (k,) párokat értékei szerint. Egy rögzített szám a p-nek mindig pontosan μp() különböző hatványával osztható: ezek a p,p2,...,pμp() számok, ezért
(k,)1=npk|1=nμp()=νp(n).(4)

Most csoportosítsuk a párokat k értékei szerint. Minden egyes k-ra azokat az -eket keressük, amelyek többszöresei pk-nak; az 1,2,...,n között ezek száma [npk]. A párok száma tehát
(k,)1=k=1n,pk|1=k=1[npk].(5)
A (4) és (5) képletek együtt bizonyítják a Legendre-formulát.
 

2. Az állítást a 2 helyett bármelyik másik prímmel kimondhatjuk; a bizonyítás minden nehézség nélkül átírható.