A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Amikor a test a huzal végén nyugalomban van, a huzalban ébredő feszítőerő megegyezik a testre ható gravitációs erővel. Amikor azonban a testet kimozdítjuk egyensúlyi helyzetéből és hagyjuk lengeni, a huzalban ható erő nagyobb kell legyen a gravitációs erőnél, a két erő különbsége (annak sugár irányú komponense) biztosítja a körmozgás (pillanatról pillanatra változó nagyságú) centripetális gyorsulását. Ha az adott mm sugarú huzal már a test kicsiny kilendítésénél elszakad, akkor az egyensúlyi helyzet is a szakítószilárdság határára esett, azaz Itt a huzal szakítószilárdságát (az elszakításához szükságes határfeszültséget) jelöli. Egy vastagabb, sugarú huzal akkor viseli el szakadás nélkül a végén levő tömegű test m/s sebességű, m sugarú körpályán történő mozgását, ha még a pálya legalsó pontján is teljesül a | | feltétel. Ez az egyenlőtlenség az eredeti huzalra vonatkozó határfeszültségi egyenlet felhasználásával így is írható: ahonnan mm. A vastagabb huzal átmérője tehát legalább 2,8 mm kell legyen. |