Megoldás. A kísérletekhez használt szivacs méretei: hosszúsága $\left(140\mathrm{,}0\pm 0\mathrm{,}3\right)$ mm, szélessége $\left(85\mathrm{,}8\pm 0\mathrm{,}3\right)$ mm, magassága $\left(37\mathrm{,}3\pm 0\mathrm{,}3\right)$ mm. A feladat szövegében javasolt kartonlapok könnyen deformálódnak, ezért inkább két üveglap közé tettem a szivacsot. A felső üveglapra egy olyan méretű műanyag edény állítottam, amelynek alaplapja körülbelül a szivacs hosszával egyezett meg.
A szivacs terhelését úgy változtattam, hogy az edénybe egymás után gondosan lemért mennyiségű vizet öntöttem, és a víz tömegéhez mindig hozzáadtam a felső üveglap 100 g-os és a flakon 171 g-os tömegét, majd kiszámítottam a teljes $F$ terhelő erőt. A tömegmérésre egyszerű konyhai mérleget használtam, ennek pontossága $\pm 0\mathrm{,}02$ kg volt, így a terhelőerő bizonytalansága $\pm 0\mathrm{,}2$ N.
Az 1. ábrán látható elrendezésben 0,05 mm pontosságú tolómérővel mértem az üveglapok $h$ távolságát, és ezt az adatot tekintettem a szivacs magasságának. A módszer előnye: az üveglapok kerülete mentén több helyen is könnyen megmérhettem a köztük levő távolságot, így ellenőrizni tudtam a lapok párhuzamosságát is. (Eltérés esetén a flakon kicsiny elmozdításával korrigálni tudtam.) A magasságmérés pontossága kb. $\pm 0\mathrm{,}15$ mm volt.

 

1. ábra. 1.: alsó üveglap, 2.: felső üveglap, 3.: szivacs, 4.: műanyag tartály, 5.: víz, $h$: a két üveglap távolsága

 

2. ábra. A téglatest alakú szivacs magasságának függése a terheléstől növekvő, illetve csökkenő terhelőerő esetén

 

3. ábra. Szivacslabdák deformációja növekvő, illetve csökkenő terhelőerő esetén