A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. A méréshez egy számítógépből kiszerelt hangszórómágnest használtam, ami azért tűnt jó választásnak, mert a kb. 32 mm-es átmérőjű lapja felett nagyjából állandó mágneses teret biztosít. Az inga fonalának (cérnaszáljának) hosszát 70,0 cm-nek választottam, melyre pillanatragasztóval egy 12 mm átmérőjű lágyvas golyót erősítettem. A mágnes és a golyó középpontjának távolságát különböző értékekre állítottam be (), és megmértem (rendszerint 10‐10 lengést megfigyelve) az inga periódusidejét.
A kezdeti kitérítési szögeket úgy választottam meg, hogy a golyó mindvégig a mágneshenger teteje felett maradjon, ekkor a lengések amplitúdója kb. 1,5 cm volt; a golyó csak kis mértékben hagyja el a mágnest, ekkor a lengések amplitúdója kb. 3 cm volt; a golyó jelentős mértékben hagyja el a mágnest, ekkor a lengések amplitúdója legalább 4 cm volt. A lengésidőket táblázatba foglaltam és függvényében grafikusan is ábrázoltam. A mérési adatokból jól látható, hogy -t fokozatosan csökkentve egy bizonyos értékig (kb. 55‐60 mm-ig) állandó, ez alatt azonban a periódusidő rohamosan csökken, a lengés frekvenciája nő. Ez a hatás annál erősebben jelentkezik, minél kisebb a kitérítés szöge. A mérés pontosságát az határozza meg, hogy az inga hosszát és a kitérítésének értékét milliméteres, 10 lengés idejét pedig tizedmásodperces pontossággal tudtam mérni. Az időmérés statisztikus hibája (többször elvégzett mérés eredményeinek szórása) sokkal nagyobb volt, mint a leolvasási pontosság, így itt a statisztikus hiba volt a mértékadó. |