Feladat: 2006. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 22. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Kis Gergely 
Füzet: 2006/október, 391. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Polinomok, Nemzetközi Matematikai Diákolimpia
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2006/szeptember: 2006. évi Nemzetközi Matematika Diákolimpia 22. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldás. Tegyük fel, hogy létezik olyan α0 egész, amelyre Q(α0)=P(k)(α0)=α0 és P(α0)α0. Legyen αj+1=P(αj) és jelölje i azt a legkisebb pozitív egészt, amelyre αi=α0. Nyilván 2ik. Ismeretes, hogy ha P(x) egész együtthatós polinom, ab egészek, akkor a-b|P(a)-P(b), így fennállnak az alábbi oszthatóságok:

α1-α0|P(α1)-P(α0)=α2-α1|α3-α2|...|αi-αi-1|αi+1-αi=α1-α0.
Ha xy egészek és y0, akkor |y||x|. Így, mivel a fenti oszthatósági láncban szereplő első és utolsó különbség azonos, ezeknek a különbségeknek az abszolút értéke állandó. Jelölje ennek az állandónak az értékét φ (φ0).
Azt állítjuk, hogy αj+1-αj=αj-αj-1 nem teljesülhet minden j-re. Ellenkező esetben ugyanis α0±iφ=αi=α0 volna, vagyis iφ=0, ami ellentmondás. Az αj-k rendezése tehát nem monoton, van tehát olyan j, ahol megfordul, azaz (αj+1-αj)=(-1)(αj-αj-1). Erre a j-re így αj+1=αj-1 következik. Ekkor P(i-j+1)(αj+1)=P(i-j+1)(αj-1). Ez utóbbi egyenlőség pedig akkor és csak akkor teljesül, ha α2=α0, tehát i=2, azaz P(α0)=α1 és P(α1)=α0.
Legyenek ezután β0 és β1 olyan, az α0, α1 számok mindegyikétől különböző egészek, amelyekre ugyancsak teljesül, hogy P(β0)=β1 és P(β1)=β0. (β0=β1 lehetséges.) Ekkor α0-β0|α1-β1|α0-β0 és α0-β1|α1-β0|α0-β1. Ebből következik, hogy
α0-β0=α1-β1   vagy  α0-β0=β1-α1
és
α0-β1=α1-β0   vagy  α0-β1=β0-α1.
Rendezés után a két részállítás második tagja ugyanazt mondja:
α0+α1=β0+β1,(1)
az első tagok pedig: α0-α1=β0-β1, illetve α0-α1=β1-β0 egyszerre nem teljesülhetnek, hiszen feltevésünk szerint α0-α10. A két részállítás közül tehát legalább az egyikben a második tag teljesül, azaz (1) mindenképpen igaz, mégpedig attól függetlenül, hogy β0 és β1 egyenlők-e vagy sem.
 
I. Létezik olyan α0 egész, amelyre P(P(α0))=α0, de P(α0)α0. Ekkor minden t egész számra, amelyre Q(t)=t, fennáll, hogy P(t)+t=P(α0)+α0. A P(x)+x-P(α0)-α0 polinom n-edfokú, ezért legfeljebb n ilyen t létezik.
 
II. Nincs ilyen α0 egész. Ekkor minden olyan t egészre, amelyre Q(t)=t fennáll, arra P(t)=t is teljesül. Mivel a P(x)-x polinom n-edfokú, legfeljebb n darab ilyen t létezhet. Ezzel a feladat állítását igazoltuk.