A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Az iránytű két erő hatásának van alávetve: az egyik a földmágnesesség horizontális komponense, ami irány és nagyság szerint állandó, a másik a patkótól származó mágneses erő, amely nyilván nagyobb, ha a patkó közelebb van az iránytűhöz, iránya pedig a patkó körülforgatása alatt szintén -kal változik. Az iránytű viselkedése lényegesen más, aszerint amint vagy . Legyen, az első esetre gondolva , és e két cső eredője: . Az iránytű irányában helyezkedik el.
Ha a patkó körülforgatásával minden irányt felvesz, az eredő nagysága és értékek között, iránya pedig az és irányok között változik, azaz az iránytű e két határ között ide-oda leng, de nem fordul át.
Ha azonban , akkor a patkó körülforgatásával az eredő is teljes -ot ír le, amint ez a 2. ábrában kitűnik.
Papp György (Koháry István rg. VIII. o. Gyöngyös) | Jegyzet: Különösen érdekes ez az eset, amikor az csak valamivel nagyobb -nál, iránya pedig majdnem ellenkező azzal (l. a 2. ábrán). Látnivaló hogy az eredő iránya az -irányának legkisebb megváltoztatásánál is milyen erősen változik és pedig, mint könnyű belátni, két olyan helye között, amelyek irányára nagyjában merőlegesek. Ez az eset áll elő, amikor egy tűs galvanométernek érzékenységét a földmágnesség kompenzálásával akarjuk növelni. A cél ilyenkor az, hogy a tűre ható külső mágneses erő kicsiny legyen, hogy a mérendő áram mágneses hatására nagy kitérést mutasson. A kompenzáló (asztatizáló) mágnest tehát addig kell a galvanométerhez közelíteni, amíg a földmágnesség vízszintes komponensével majdnem egyenlő nagyságú, de ellenkező irányú erőt szolgáltat; ha ilyenkor a kompenzáló mágnest egy kissé elforgatjuk, a galvanométer tűje elfordul s az észak-déli irányra majdnem merőleges helyzetet foglal el.
|