Megoldás. A hordó ki van téve az időjárás ,,viszontagságainak''. Nyáron összegyűlik benne az esővíz, és ez ‐ mivel a hazai éghajlaton a párolgás mértéke nem túl nagy ‐ a tél beálltáig benne is marad. Az első tartósabb fagy idején először befagy a víz felső része, majd az egyre mélyebben lévő vízrétegek is megfagynak. Fagyás közben a térfogat megnő, és mivel a hordó felső részébe befeszülő jégréteg számottevő mértékben már nem tud elmozdulni, a megfagyó víz csak lefelé, a hordó alját kinyomva tud tágulni. A hordó alját a nyomás egyenletesen terheli, emiatt az ,,egyenletesen görbült'', a gömbsüveghez hasonló alakú lesz.
A fagyos idő elmúltával a hordó aljára nehezedő nyomás megszűnik ugyan, de a fenéklap általában nem nyeri vissza eredeti alakját, hanem maradandó alakváltozást szenved. Minél több ,,kemény'' telet áll a fémhordó a kertben, annál ,,kerekebb'' lesz az alja.