Megoldás. Az olajban azért csökken le a töltések között ható erő, mert a töltött részecskék elektromos tere polarizálja az olajat, elektromos dipólusok alakulnak ki a folyadékban (méghozzá a térerősség nagyságától függően helyről helyre változó módon), és a dipólusok részben leárnyékolják a töltések elektromos terét.
Az olajfürdőben vízszintesen mozgatva a töltéseket valóban kevesebb munkával lehet őket eltávolítani egymástól, mint amennyi munkát a levegőben vízszintesen mozgatott töltések végezni képesek. A körfolyamat azonban nem csak a vízszintes elmozdulásokból áll, a töltéseket függőlegesen is mozgatnunk kell. A két töltést egymáshoz közel tartva merítjük be az olajba, és egymástól távol emeljük ki őket a folyadékból. Ez a két mozgás-szakasz a munkavégzés szempontjából nem szimmetrikus!
Amikor a töltések közel vannak egymáshoz, az elektromos terük gyakorlatilag teljesen leárnyékolódik (hiszen azonos nagyságú, de ellentétes előjelű töltések elektromos tere, ha a két részecske pontosan ugyanazon a helyen lenne, egzaktul kioltaná egymást). A közeli töltések tehát ‐ számottevő elektromos mező hiányában ‐ nem polarizálják az olajat, így a bemerítésük során az olaj polarizációs terével nem kell törődnünk.
Nem ez a helyzet akkor, amikor az egymástól eltávolított töltéseket ki akarjuk emelni az olajfürdőből. Mind a két töltésnek erős elektromos tere van, amely úgy polarizálja az olajat, hogy a pozitív töltéshez a dipólusok negatív oldala lesz közelebb, a negatív töltésnél pedig fordítva: a dipólusok pozitív oldala fordul a töltött részecske felé. Mindkét töltés kiemelésénél a dipólusok vonzóerőt fejtenek ki a töltött testekre, tehát megnehezítik azok felemelését.
A látszólag működőképes berendezés tehát mégsem képes folyamatosan munkát végezni, nem tekinthető perpetuum mobile-nek.