Feladat: A.359 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Jankó Zsuzsanna ,  Paulin Roland ,  Strenner Balázs 
Füzet: 2005/május, 283 - 287. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Abszolútértékes függvények, Egyenlőtlenségek, Határértékszámítás, folytonosság, differenciálhatóság, Nehéz feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2004/december: A.359

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A feladat feltétele ekvivalens azzal, hogy f:RR olyan monoton függvény, melyre létezik olyan pozitív c, hogy minden valós x, y-ra |f(x)+f(y)-f(x+y)|<c. Ha ugyanis a feladat feltételei teljesülnek, akkor a c=max(c1,c2)+1 megfelelő, míg ha az új feltétel teljesül, akkor c1=c2=c megfelelő. Ezentúl mindig az új feltételre hivatkozunk.
Feltehetjük, hogy f monoton nő. Ha ugyanis ezen esetre már beláttuk az állítást, akkor egy monoton csökkenő, a feltételeket teljesítő f-hez létezik olyan k, hogy -f(x)-kx függvény korlátos, hiszen -f is teljesíti a feltételeket. Ekkor azonban f(x)-(-k)x is korlátos.

 
1. lemma. Minden pozitív egész n-re |f(nx)-nf(x)|<nc.
 
Bizonyítás. Az n-re vonatkozó teljes indukcióval bizonyítunk. n=1-re az állítás igaz. Ha (n-1)-re igaz az állítás (n2), akkor
|f((n-1)x)-(n-1)f(x)|<(n-1)c,
és az f-re vonatkozó feltételek szerint
|f(nx)-f((n-1)x)-f(x)|<c,
így a háromszög-egyenlőtlenség felhasználásával ezek összeadásából kapjuk, hogy |f(nx)-nf(x)|<nc, vagyis az állítás n-re is igaz.
Legyen g(x)=f(x)x, ha x>0. Megmutatjuk, hogy limxg(x) határérték létezik.
 
2. lemma. Ha qQ, q1 és x>0, akkor |g(qx)-g(x)|<2cx.
 
Bizonyítás. Legyen q=uv, ahol u, v pozitív egészek és uv. Az 1. lemmát alkalmazva kapjuk, hogy |f(ux)-uf(x)|<uc és |f(v(qx))-vf(qx)|<vc. Az utóbbiból |f(ux)-vf(qx)|<vc következik. A háromszög-egyenlőtlenség szerint ekkor |vf(qx)-uf(x)|<(u+v)c2uc. Mindkét oldalt osztjuk x-szel:
|vuf(qx)x-f(x)x|<2cx|g(qx)-g(x)|<2cx.

Vizsgáljuk a g(1),g(2),g(3),... sorozatot. Legyen ε>0-ra K=2cε. Ha m, n egészek, m,n>K és pl. ha mn, akkor a 2. lemmát alkalmazva kapjuk, hogy
|g(m)-g(n)|=|g(mnn)-g(n)|<2cK=ε,
így a Cauchy-kritérium szerint a {g(i)}i=1 sorozat konvergens. Legyen a határértéke h.
Tegyük fel, hogy az f(x) függvény sehol sem vesz fel pozitív értéket. Legyen A=-f(0)0, ekkor x>0-ra -Af(x)0, így
|g(x)|=-f(x)xAx,
vagyis ha ε>0-ra x>Aε, akkor |g(x)|ε, tehát limxg(x)=0.
Ha előbbi feltevésünk nem helyes, azaz a:f(a)>0, akkor minden x>a-ra f(x)>0. Legyen b=max(a+1,0). Ha x>b és n=[x], akkor n,n+1>a, így
f(n)n+1f(x)xf(n+1)n,
felhasználva, hogy f monoton nő. Ebből x>b-re
nn+1g(n)g(x)n+1ng(n+1)
következik.
limnnn+1=limxn+1n=1éslimng(n)=limxg(n+1)=h,
így a bal és a jobb oldal is h-hoz tart. Tehát tetszőleges ε>0-hoz találhatók olyan K1, K2 pozitív számok, melyekre nK1 esetén
|nn+1g(n)-h|<ε
és nK2 esetén
|n+1ng(n+1)-h|<ε.
Ekkor K=max(b,K1+1,K2+1)-re x>K esetén nK1, nK2 és x>b, így |g(x)-h|<ε. Ez pedig azt jelenti, hogy a limxg(x) határérték létezik és értéke h.
Minden esetben azt kaptuk, hogy a limxg(x) határérték létezik, legyen értéke k. Tegyük fel indirekten, hogy az f(x)-kx függvény a (0,) intervallumon nem korlátos. Ekkor van olyan s>0, melyre |f(s)-ks|>2c. Az 1. lemma szerint minden pozitív m egészre |f(ms)-mf(s)|<mc, továbbá az előbbiekből |mf(s)-mks|>2mc, így
|f(ms)-mks|>2mc-mc=mc|f(ms)ms-k|>cs|g(ms)-k|>cs.
Tehát a {g(ms)}m=1 sorozat biztosan nem tart k-hoz, holott limmms=. Ez ellentmond limxg(x)=k-nak, így az f(x)-kx függvény a (0,) intervallumon korlátos, azaz van olyan pozitív M, melyre |f(x)-kx|<M, ha x>0. Ha x<0, akkor a feltételek alapján
|f(x)+f(-x)-f(0)|<c|f(x)+f(-x)|<c+|f(0)||f(x)-kx+(f(-x)-k(-x))|<c+|f(0)||f(x)-kx|<c+|f(0)|+M=N.


Mivel N>|f(0)| és N>M, azért tetszőleges valós x-re |f(x)-kx|<N, tehát az f(x)-kx függvény valóban korlátos.
 
II. megoldás. Legyen n>1 pozitív egész. Indukcióval könnyen bizonyítható, hogy
nf(x)-(n-1)c1f(nx)nf(x)+(n-1)c2.
Speciálisan x=1-re alkalmazva:
f(1)-c1<f(1)-n-1nc1f(n)nf(1)+n-1nc2<f(1)+c2.
Tehát f(n)n korlátos sorozat, így létezik konvergens részsorozata: f(nk)nkt1. Tegyük fel, hogy f(sk)skt2 szintén konvergens részsorozat. Legyen t1>t2. Ekkor létezik ε és n0, melyekre t1-ε-c1n0>t2+ε+c2n0. Mivel f(nk)nkt1, így létezik N1(ε), hogy N1(ε)<nk esetén f(nk)nk>t1-ε, hasonlóan létezik N2(ε), hogy N2(ε)<sk esetén f(sk)sk<t2+ε. Mivel
nf(k)-(n-1)c1f(nk)nf(k)+(n-1)c2,
azért
f(k)k-c1kf(kn)knf(k)k+c2k.
Legyen nk,skmax(N1(ε),N2(ε),n0), ekkor
t1-ε-c1n0f(nk)nk-c1nk<f(sknk)sknk<f(sk)sk+c2skt2+ε+c2n0
Tehát ellentmondásra jutottunk, vagyis pontosan egy konvergens részsorozat választható ki, így f(n)n konvergens. (Ha εNnN|f(n)n-t1|>ε akkor az ilyenek sorozatából kiválasztható a korlátosság miatt konvergens részsorozat, amelynek nem t1 a határértéke.)
Feltehetjük, hogy a függvény monoton nő, különben -f-re térünk át. Ha f(x)<0 minden x-re, akkor x>0 esetén f(0)f(x)<0 miatt limxf(x)x=0. Ha f(x0)>0, akkor a nála nagyobb n egészekre teljesülnek a következő egyenlőtlenségek. Ha n<x<n+1, akkor
nn+1f(n)n<f(x)x<n+1nf(n+1)n+1.
Adott ε-ra legyen n olyan nagy, hogy t1n<ε és |f(n)n-t1|<ε, ekkor
f(x)x>nn+1(t1-ε)>(1-1n+1)t1-ε>t1-2ε
és f(x)x<n+1n(t1+ε)<t1+3ε. Tehát létezik limxf(x)x=t1. Másrészt
f(x)+f(-x)-c1f(0)f(x)+f(-x)+c2,
így
f(x)x-c1+f(0)xf(-x)-xf(x)x+c2+f(0)x,
azaz limx-f(x)x=t1. Az első esetben t1=0.
Legyen g(x)=f(x)-t1x, ekkor
limx±g(x)x=0ésg(x)+g(y)-c1g(x+y)g(x)+g(y)+c2.
A feladat feltételeiből következik, hogy -c2<f(0)=g(0)<c1. Ha létezik a, hogy g(a)>c1, akkor g(x)+(g(a)-c1)g(x+a) miatt
n(g(a)-c1)<g(na),ígyg(a)-c1|a|<g(na)n|a|,
azaz g(na)na nem tart 0-hoz. Hasonlóan ha létezik b, hogy g(b)<-c2, akkor
g(x)+g(b)+c2g(x+b)miattn(g(b)+c2)>g(nb),
azaz most g(nb)nb nem tart 0-hoz. Tehát g(x) valóban korlátos, ezzel bebizonyítottuk az állítást.
 

Megjegyzés. Egy an sorozatot konvergensnek mondunk, ha van olyan a szám, hogy minden pozitív ε esetén van egy N küszöbindex, hogy ha nN akkor |an-a|<ε. Kevésbé formalizáltan ez azt jelenti, hogy a sorozat tagjai egyre kisebb környezetében vannak az a határértéknek, amint az indexük elég nagy. A második megoldás azt használta, hogy ha a sorozat minden tagja két előre meghatározott korlát között van, akkor a sorozatnak van konvergens részsorozata, de persze sem ez a részsorozat, sem a határérték nem egyértelmű: an=(-1)n esetén a páros n-ek alkotta sorozat 1-hez, a páratlan n-k alkotta sorozat -1-hez tart.
Ha megsejtjük a határértéket, akkor általában könnyű bizonyítani, hogy a sorozatnak valóban az a határértéke. Gyakran azonban nem áll rendelkezésre ez a határérték, ilyenkor más módszerrel kell bizonyítanunk a sorozat konvergenciáját. Erre sok ekvivalens feltétel ismeretes, ezek közül az úgynevezett Cauchy-kritérium ellenőrizhető a legkönnyebben. Ez azt mondja ki, hogy ha a sorozat tagjai egyre közelebb vannak egymáshoz, akkor a sorozat konvergens, kicsit pontosabban: ha minden pozitív ε-hoz létezik N küszöbindex, hogy ha m,n>N akkor |am-an|<ε, ekkor a sorozat konvergens. Könnyen látható, hogy a konvergens sorozatokra ez teljesül: ha valahonnan kezdve minden szám legfeljebb ε távolságra van a határértéktől, akkor egymástól legfeljebb 2ε távolságra vannak. Vigyázat: a Cauchy-kritériumnál nem elég leellenőrizni, hogy a szomszédos számok távolsága kicsi-e: ha
an=i=1n1i,akkoran+1-an=1n+1
bármilyen kicsi elég nagy n-re, de an nem konvergens, nem is korlátos. A konvergens sorozatok korlátosak.