Feladat: 2003. évi Kürschák matematikaverseny 3. feladata Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 2004/február, 70 - 72. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Algebrai egyenlőtlenségek, Legnagyobb közös osztó, Prímtényezős felbontás, Kürschák József (korábban Eötvös Loránd)
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2004/február: 2003. évi Kürschák matematikaverseny 3. feladata

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. Vizsgáljuk meg, hogy egy rögzített d szám hányszor lép fel (i;j)-ként a feladatbeli összegben! Világos, hogy ha (i;j)=d, akkor id és jd relatív prímek, továbbá mindkettő az [1;nd] intervallumba esik, ahol n az n alsó egészrészét jelöli.
Másfelől, ha i',j'[1;nd] relatív prímek, akkor i:=i'd, ill. j:=j'd esetén (i;j)=d és i,j[1;n]. A feladatbeli egyenlőtlenség bal oldalán álló mennyiséget f(n)-nel jelölve, a fenti gondolatmenet formálisan az alábbi összeg átrendezése:

f(n):=i=1nj=1n(i;j)=d=1n(i;j)=d,1in,1jnd=d=1n(i;j)=1,1ind,1jndd=d=1ndg(nd),(1)
ahol g(x) az 1 és x közé eső számokból alkotható relatív prím számpárok száma. A továbbiakban g(x) értékét fogjuk megbecsülni, pontosabban igazoljuk, hogy
g(x)x2100.(2)
Mivel az (1;1) számpár megfelelő, ezért x10 esetén (2) triviálisan teljesül. A becslés úgy adódik, hogy az összes számpárok számából minden d-re kivonjuk azon számpárok számát, melyeknek d közös osztója. Azaz,
g(x)x2-x22-x32-x42-...>(9x10)2-x222-x232-x242-...>>x2(81100-14-(123+134+145...))==x2(81100-14-(12-13+13-14+14-15...))x2(81100-14-12)>x2100.
A becslést (1)-be helyettesítve azt kapjuk, hogy
f(n)=d=1ndg(nd)d=1ndn2100d2=n2100d=1n1d(3)
Ismert, hogy a harmonikus sor divergens, ezért valamely N-re d=1N1d>400 teljesül (például N=2800 megfelel), így nN-re (3) alapján
i=1nj=1n(i;j)=f(n)n2100400=4n2,
amint azt bizonyítanunk kellett. 
 
Megjegyzések. 1. A bizonyításból látható, hogy a feladatbeli becslés jobb oldalán álló 4-es szorzó tetszőleges konstanssal helyettesíthető azon az áron, hogy megnő az a legnagyobb egész, melyre a feladatbeli egyenlőtlenség még nem teljesül.
2. Mélyebb számelméleti ismereteket felhasználva megmutatható, hogy a megoldásban szereplő g(x) függvény aszimptotikusan 6π2x2, ahonnan a feladatban szereplő f(n) összeg értéke aszimptotikusan 6π2x2logx-nek adódik.
3. A legtöbb megoldó a fentinél kevésbé elemi, a prímek reciprokösszegének divergenciájára építő megoldást talált. Az alábbiakban vázoljuk ezt a gondolatmenetet.
 
II. megoldás. Az (i;j) legnagyobb közös osztót az i, j számok közös prímosztóinak összegével becsüljük. Legyenek p1<p2<...<pk mindazon prímek, melyek az i és j számokat egyaránt osztják. Mivel bármely szóban forgó prím legalább 2, ezért
(i;j)p1p2...pkp1+p2p3...pk(4)p1+p2+p3...pk...p1+p2+...+pk
teljesül. Jól ismert, hogy a prímek reciprokösszege -hez tart, így létezik olyan N szám, melyre az 1 és N közti prímek reciprokösszege nagyobb, mint 6. Ha tehát nN, akkor (4) alapján az I. megoldásban definiált f(n)-t az alábbi módon becsülhetjük:
f(n)p  prímp(i;j)p=p  prímpnp2p  prímpnp(np-1)2==p  prímpn(n2p-2n+p)>-2n2+n2p  prímpn1p-2n2+n2p  prímpN1p-2n2+6n2=4n2.