Feladat: B.3608 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Füzet: 2004/március, 143 - 148. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Harmadfokú (és arra visszavezethető) egyenletek, Gyökök és együtthatók közötti összefüggések, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2003/január: B.3608

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Előzetes megjegyzés. Ha x1, x2, x3 jelöli az

x3-3x+1=0(1)
egyenlet gyökeit, akkor a ViŠte-formulák szerint
x1+x2+x3=0,x1x2+x2x3+x3x1=-3ésx1x2x3=-1.
Hasonlóan kapjuk, hogy a keresett a, b, c számokra fenn kell állnia a
-a=x15+x25+x35,b=x15x25+x25x35+x35x15,-c=x15x25x35
összefüggéseknek.
Elvben világos a teendőnk: a három egyenlet jobb oldalán az x1, x2, x3 változók szimmetrikus polinomjai állnak, ezek pedig a szimmetrikus polinomok alaptétele szerint kifejezhetők a változók elemi szimmetrikus polinomjaival, tehát (1) együtthatóival. Bár c értéke nyomban adódik, a és b meghatározása meglehetősen hosszadalmas számolásnak ígérkezik. A megoldók többsége ezt sikeresen elvégezte. Ehhez nem is kell ismerni a megoldás hátterében lévő tételt. Az alábbiakban két gyorsabb megoldást mutatunk, az egyik a fenti hatványösszegeket határozza meg célratörőbben és igen áttekinthető módon, a másik pedig közvetlenül a keresett polinomot írja fel.
 
I. megoldás. A gyökök ötödik hatványösszegének gyorsabb kiszámolásához a polinomok körében elvégezhető maradékos osztási eljárásnak egy nyilvánvaló, de rendkívül hasznos következményét használjuk fel.
 
Ha α gyöke a g(x) polinomnak és az f(x) polinomot a g(x)-szel maradékosan elosztva a maradék r(x), akkor f(α)=r(α), tehát az osztandó és a maradék azonos értékeket vesznek föl az osztó gyökein.
 

Az állítás nyomban adódik, ha az f(x)=g(x)q(x)+r(x) egyenlőségben a változó helyére α-t helyettesítünk, hiszen g(α) a feltétel szerint nulla. Eredményünk másképpen azt jelenti, hogy az α minden f(α) polinomja egy g-nél alacsonyabb fokszámú polinom, a g-vel való osztási maradék helyettesítési értékeként számolható.
Legyen tehát g(x)=x3-3x+1. Ekkor g(x) gyökeinek ötödik hatványát kell kiszámolnunk, az f(x)=x5 polinom helyettesítési értékét az x1, x2, x3 helyeken, pontosabban ezek összegét. Osszuk el maradékosan az f(x) polinomot a g(x)-szel:
x5=(x3-3x+1)(x2+3)-x2+9x-3,
az r(x) maradék -x2+9x-3. A fentiek szerint ekkor xi5=-xi2+9xi-3. Innen pedig x15+x25+x35=-(x12+x22+x32)+9(x1+x2+x3)-33, a tényleges feladat tehát a gyökök négyzetösszegének a meghatározása, amely az ismert módon
x12+x22+x32=(x1+x2+x30)2-2(x1x2+x2x3+x3x1-3).
Minden szereplő kifejezés értékét ismerjük, így
-a=x15+x25+x35=-(x12+x22+x32)+9(x1+x2+x3)-33=-6-9=-15.
b kiszámolásához gondoljuk meg, milyen ,,könnyen'' ment a gyökök ötödik hatványösszegének a meghatározása. Ezért aztán ahelyett, hogy általában bajlódnánk az ötödik hatványok kéttényezős szorzatainak az összegével, jobb vásárnak tűnik, ha elkészítünk egy olyan g(x) harmadfokú polinomot, amelynek a gyökei éppen ezek a kéttényezős szorzatok, x1x2, x2x3, illetve x3x1. Az így kapott polinom gyökeinek ötödik hatványösszegét azután már gyorsan számolhatjuk a fenti módszerrel, a maradékos osztás után már ,,csak'' ezeknek a kéttényezős szorzatoknak a négyzetösszegére van szükségünk.
Megint a ViŠte-formulákat felhasználva g(x)=x3-b1x2+b2x-b3, ahol
b1=x1x2+x2x3+x3x1=-3,b2=x1x22x3+x2x32x1+x3x12x2=x1x2x3(x1+x2+x3)=0,végülb3=x1x2x2x3x3x1=(x1x2x3)2=1,
tehát most g(x)=x3+3x2-1. Elvégezve a maradékos osztást
x5=(x3+3x2-1)(x2-3x+9)-26x2-3x+9.
A fenti eljárást szó szerint megismételve
x15x25+x25x35+x35x15=-26(x12x22+x22x32+x32x12)-3(x1x2+x2x3+x3x1)+39.
Mivel x12x22+x22x32+x32x12=b12-2b2=9, az eredmény nyomban adódik:
b=x15x25+x25x35+x35x15=-269+9+39=-198.
A keresett polinom tehát x3+15x2-198x+1.
 
Megjegyzés. A megoldás módszerével általánosan is megoldható a feladat: ha x1, x2, x3 a g1(x)=x3-a1x2+a2x-a3 polinom gyökei, azaz
a1=x1+x2+x3,a2=x1x2+x2x3+x3x1,a3=x1x2x3,
akkor a q1=x15+x25+x35, q2=x15x25+x25x35+x35x15, q3=x15x25x35 mennyiségek a következőképpen számolhatók:
q3 értéke közvetlenül adódik, q3=(x1x2x3)5=a35.
q1 kiszámításához az f(x)=x5 polinomot kell maradékosan elosztani a
g1(x)=x3-a1x2+a2x-a3 polinommal. Ezt elvégezve kapjuk, hogy a maradék
r(x)=(a13-2a2a1+a3)x2+(a22-a12a2+a1a3)x+(a12-a2)a3.
Innen pedig
q1=r(x1)+r(x2)+r(x3)=(a13-2a2a1+a3)(x12+x22+x32)++(a22-a12a2+a1a3)(x1+x2+x3)+3(a12-a2)a3.
Felhasználva, hogy a gyökök négyzetösszege x12+x22+x32=a12-2a2, megvan az eredmény:
q1=(a13-2a2a1+a3)(a12-2a2)+(a22-a12a2+a1a3)a1+3(a12-a2)a3,
ami ,,puszta kézzel'' elég barátságtalan számolás volna. Áttekinthetőbb alakot kapunk egyébként, ha az a1 hatványai szerint rendezve is felírjuk az eredményt:
q1=a15-5a2a13+5a3a12+5a22a1-5a2a3.(2)
q2 kiszámításához írjuk fel azt a g2(x)=x3-b1x2+b2x-b3 polinomot, amelynek a gyökei éppen a g1(x) gyökeiből készített kéttényezős szorzatok, x1x2, x2x3, illetve x3x1. A megoldásban látottak szerint ekkor
b1=x1x2+x2x3+x3x1=a2,b2=x1x22x3+x2x32x1+x3x12x2=x1x2x3(x1+x2+x3)=a1a3,végülb3=x1x2x2x3x3x1=(x1x2x3)2=a32.
Ezek után (2) alapján q2=b15-5b2b13+5b3b12+5b22b1-5b2b3, ahonnan behelyettesítés után
q2=a25-5a1a3a23+5a32a22+5a12a32a2-5a1a33.

 
II. megoldás. Ha az x3+px+q polinom gyökei x1, x2 és x3, akkor egy szerencsés észrevétellel közvetlenül felírhatunk olyan egyenletet, amelynek éppen x15, x25 és x35 a gyökei. Ha ugyanis az
x35+px15+q
kifejezésben x helyére xi5-t helyettesítünk, akkor xi3+pxi+q adódik, ami a feltétel szerint nulla. Megfordítva, ha y megoldása az x35+px15+q=0 egyenletnek, akkor ötödik gyöke polinomunknak lesz gyöke. A talált alak viszont sajnos nem polinom, de ezen lehet segíteni.
Használjuk fel az
(a+b)5=a5+b5+5ab(a+b)(a2+ab+b2)
azonosságot és emeljük ötödik hatványra az átrendezett
xi35+pxi15=-q(3)
egyenlőségeket (i=1,2,3).
-q5=xi3+p5xi+5pxi45(-q)(xi65+pxi45+p2xi25).
A számolás során az xi35+pxi15 összeget a vele (3) szerint egyenlő (-q)-val helyettesítettük. Ha most a zárójelben álló összegből kiemelünk xi15-t, akkor minden a helyére zökken, ugyanis (3) újabb fölhasználásával a megmaradt törtkitevők is eltüntethetők:
-q5=xi3+p5xi-5pqxi(xi+p[xi35+pxi15-q]),tehát-q5=xi3+p5xi-5pqxi(xi-pq).
A kapott egyenlőségek így azt jelentik, hogy xi5 gyöke az
x3-5pqx2+(p5+5p2q2)x+q5=0
egyenletnek. A feladatban p=-3 és q=1, a keresett polinom tehát
x3+15x2-198x+1,
a=15, b=-198, c=1.
 
Megjegyzések. 1. Az olvasó általában is megkísérelheti a második megoldás módszerével közvetlenül felírni a megfelelő harmadfokú polinomot, amelynek együtthatói az I. megoldás általános formulái.
2. A hosszúra nyúlt megoldás végén magyarázattal szolgálhatunk a feladat némileg sajátos szövegezésére. Ha közelítő értékeket is elfogadhatónak tekintünk, akkor messze a legegyszerűbb út az eredeti egyenlet, x3-3x+1=0 numerikus megoldása, hiszen a szóban forgó hatványösszegek azonnal számolhatók a gyökökből. A feladat nem kérdezte a gyökök jellegét, közöttük elvben komplex számok is lehetnek, ami persze nem befolyásolja a megoldást. Megnyugtatásul fölvázolhatjuk a függvény grafikonját (ábra): leolvasható, hogy az egyenletnek három valós gyöke van. Mivel egyikük sem racionális, csak a közelítő megoldás marad. A gyökök két tizedes pontossággal: x1-1,88; x20,35; x31,53. Ha ezekkel a közelítő értékekkel végezzük el a számolást, akkor két tizedesre kerekítve x15+x25+x35-15,1, illetve (x15x25)+(x25x35)+(x35x15)-197. Látható, hogy a második eredménynél a kerekítési hibák már egységnyi eltéréshez vezetnek, a számolás tehát legfeljebb az eredmény tesztelésére jó.
 
 

Egy másfajta, önmagában is érdekes megközelítéssel azonban igenis felírható a gyökök ,,pontos'' értéke. Ezt a módszert ‐ a modern algebrai jelölésrendszer kidolgozása mellett ‐ a nevezetes formulák névadója, François ViŠte dolgozta ki, éppen a harmadfokú egyenlet vizsgálata során. (Hozzátartozik az igazsághoz, hogy magukat a formulákat egy másik francia matematikus, Albert Girard vezette be a XVII. század első felében, egy jó emberöltővel ViŠte után.)
A matematikatörténet ViŠte-nek tulajdonítja az észrevételt, hogy a fenti típusú hiányos harmadfokú egyenletek kísértetiesen emlékeztetnek bizonyos jól ismert trigonometrikus összefüggésekre. Egyes források szerint azonban már az indiai matematikusok is használták ezt a módszert a XIV. században.
Ha a háromszoros szög szinuszára vonatkozó sin3α=3sinα-4sin3α összefüggést 2-vel szorozzuk és átrendezzük, akkor az (1) egyenlethez hasonló szerkezetű alakot kapunk:
(2sinα)3-3(2sinα)+2sin3α=0.(1')
Ez az azonosság úgy is olvasható, hogy valahányszor az α szögre teljesül, hogy (1') utolsó tagja, 2sin3α egyenlő az (1) egyenlet konstans tagjával, ami most 1, akkor erre a szögre 2sinα az (1) egyenlet megoldása. Ez volt ViŠte észrevétele. Ezek után az (1) egyenlet gyökei a
2sin3α=1(4)
egyenlet megoldásával kaphatók. A (4) egyenlet megoldásai nyomban adódnak:
α=10+k120,illetveα=50+k120.
A szinuszfüggvény szimmetriáit figyelembe véve három különböző szinusz-érték és így ‐ természetesen ‐ három különböző megoldás adódik: az (1) egyenlet gyökei tehát 2sin100,3473; 2sin1301,5321, végül 2sin250-1,8794.
Ha tehát a szokásos módon a ,,Határozzuk meg az a, b, c számokat úgy, hogy...'' formában tűztük volna ki a feladatot, akkor, amint erre Csikvári Péter felhívta a figyelmünket, a fentiek alapján kifogástalan az alábbi válasz:
a=-25(sin510+sin5130+sin5250),b=210(sin510sin5130+sin5130sin5250+sin5250sin510),c=-215sin510sin5130sin5250.
A feladat szövegében szereplő érthetetlennek tűnő kitétel a tízes számrendszerbeli alakról éppen erről az útról akarta letéríteni ViŠte esetleges követőit. Valószínűleg maximális pontszámot kellett volna ajánlanunk, ha valaki így oldja meg a feladatot.