Feladat: 3664. fizika feladat Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Édes János 
Füzet: 2004/május, 308 - 309. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Közegellenállás, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2003/december: 3664. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldás. A közegellenállási erő (a feladatban szereplő sebességek esetén) az autó és a levegő relatív sebességének négyzetével arányos: F=kvrel2.
‐ Ha az autó széllel szemben halad, akkor vrel=vautó+vszél, vagyis ekkor a légellenállás F1=k(vautó+vszél)2.
‐ Ha az autó hátszélben halad, akkor vrel=vautó-vszél, vagyis ekkor a közegellenállás F2=k(vautó-vszél)2.
A megadott feltétel szerint F1=3F2, vagyis

(vautó+vszél)2=3(vautó-vszél)2.
A fenti egyenlet matematikai megoldása két esetet enged meg:
a) vautó+vszél=3(vautó-vszél), ahonnan
vszél=3-13+1vautó20kmh.

b) A megadott feltétel akkor is teljesül, ha vautó+vszél=-3(vautó-vszél), azaz
vszél=3+13-1vautó270kmh.

A második ,,megoldás'' értelmezése több kérdést is felvet. Ha vszél>vautó, akkor a levegő nem fékezi, hanem tolja a gépkocsit, ez az erő tehát aligha nevezhető közegellenállásnak. Ha ettől ‐ és a szélsebesség irreális nagyságától ‐ eltekintünk, még akkor sem lenne helyes a számolásunk, hiszen a gépkocsi alaktényezője nyilván függ attól, hogy a levegőhöz képest előre- vagy hátrafele mozog-e a jármű. (Érthető okokból a konstruktőrök az előre haladó gépkocsikat tervezik áramvonalasra, és nem a tolatás légellenállásának csökkentése a legnagyobb gondjuk!)
Reális megoldásként tehát csak az a) eset jöhet szóba, ennél pedig a szembeszélnél és a szélcsendes időben fellépő közegellenállások aránya:
k(vautó+vszél)2kvautó21,6.

 

Megjegyzés. A második esetben kapott szélsebesség kapcsán felmerülő problémák megosztották a megoldók táborát. Sokan voltak, akik a nagy érték láttán sem rettentek meg, és elméleti síkon maradva itt is megadták a kérdéses arányt. Helyesnek azok megoldását fogadtuk el, akik valamilyen logikus (!) érvre (pl. az irreálisan nagy sebesség-értékre, vagy az első és hátsó alaktényező különbözőségére) hivatkozva kizárták a második esetet. Sokan voltak azonban olyanok is, akik a gyökvonás során nem vették észre a második lehetőséget, vagy esetleg minden indoklás nélkül elvetették azt; az ő megoldásukat (kicsit) hiányosnak tekintettük.