Feladat: A.327 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Egri Attila ,  Hubay Tamás ,  Kocsis Albert Tihamér ,  Pach Péter Pál ,  Paulin Roland ,  Pongrácz András ,  Puskás Anna ,  Rácz Béla András 
Füzet: 2004/május, 290 - 292. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Algebrai egyenlőtlenségek, Valós együtthatós polinomok, Egységgyökök, Nehéz feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2003/október: A.327

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldás. A polinomot eloszthatjuk az an főegyütthatóval; ezzel a bizonyítandó állítás nem változik. A továbbiakban feltehetjük, hogy an=1.
Az f polinom első- és másodfokú tényezőkre bontható:

f(x)=i(x+pi)j(x2+qjx+rj),
ahol pi, qj, rj valós számok. A pi számok a valós gyökök ellentettjei, a qj számok a komplex gyökök valós részének (-2)-szeresei, az rj számok pedig komplex gyökök abszolút értékének négyzetei, ezért mindegyikük pozitív. A tényezők összeszorzásából kapjuk, hogy az a0,...,an-1 együtthatók is mind pozitívak.
Az együtthatók sorozatát terjesszük ki mindkét irányban az an+1=an+2=...=0 és a-1=a-2=...=0 értékekkel. Az állítást n1 és -1kn-2 esetén bizonyítjuk n szerinti teljes indukcióval.
Az n2 esetben az állítás triviális: ak+1 és ak+2 pozitív, miközben ak és ak+3 közül legalább az egyik 0; tehát, 0=akak+3<ak+1ak+2.
Legyen most n3 és tételezzük fel, hogy az állítás minden kisebb értékre igaz. Vegyük az f polinom egy x2+px+q alakú osztóját, ahol p és q pozitív valós számok. (Ilyen osztót egy konjugált gyökpárból kaphatunk, vagy pedig két negatív valós gyökből.) Ekkor
f(x)=(x2+px+q)(bn-2xn-2+...+b1x+b0)=(x2+px+q)g(x).(1)
A g(x) polinom gyökei is a bal félsíkban vannak, tehát bkbk+3<bk+1bk+2 minden -1kn-4 esetén. Definiálva bn-1=bn=...=0 és b-1=b-2=...=0 értékeket is, minden egész k-ra igaz, hogy bkbk+3bk+1bk+2.
Most igazoljuk, hogy akak+3<ak+1ak+2. Ha k=-1 vagy k=n-2, akkor ez triviális, mert ak+1ak+2 pozitív és akak+3=0. Tegyük fel tehát, hogy 0kn-3. Az (1)-ben elvégezve a szorzást,
ak+1ak+2-akak+3=(qbk+1+pbk+bk-1)(qbk+2+pbk+1+bk)-(2)-(qbk+pbk-1+bk-2)(qbk+3+pbk+2+bk+1)==(bk-1bk-bk-2bk+1)+p(bk2-bk-2bk+2)+q(bk-1bk+2-bk-2bk+3)++p2(bkbk+1-bk-1bk+2)+q2(bk+1bk+2-bkbk+3)+pq(bk+12-bk-1bk+3).



Megmutatjuk, hogy mind a hat tag nemnegatív és legalább az egyikük pozitív.
Az indukciós feltevést az n'=n-2 és k'=k-1 számokra és a g polinomra alkalmazva láthatjuk, hogy -1k'n'-2, ezért
p2(bkbk+1-bk-1bk+2)>0.
bk-1bk-bk-2bk+1 és q2(bk+1bk+2-bkbk+3) tagok szintén nemnegatívak.
A többi három tag előjelének vizsgálatához tekintsük a
bk+1(bk2-bk-2bk+2)=bk(bkbk+1-bk-1bk+2)+bk+2(bkbk+1-bk-2bk+1)0,bk(bk+12-bk-1bk+3)=bk-1(bk+1bk+2-bkbk+3)+bk+1(bkbk+1-bk-1bk+2)0


és
bk+1(bk-1bk+2-bk-2bk+3)==bk-1(bk+1bk+2-bkbk+3)+bk+3(bk-1bk-bk-2bk+1)0


egyenlőtlenségeket. Mivel 0k,k+1n-2, a bk és bk+1 számok pozitívak, és oszthatunk velük. Így tehát bk2-bk-2bk+2, bk+12-bk-1bk+3 és bk-1bk+2-bk-2bk+3 is nemnegatív.
Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 

Megjegyzések. 1. Az indukciós lépés valamivel egyszerűbben is elvégezhető, ha az f polinomnak van valós gyöke, és egy elsőfokú tényezőt is ki tudunk emelni. Ugyanakkor, ha nincs valós gyök, nem tudjuk elkerülni a fent látott indukciós lépést.
2. Több versenyző elfeledkezett a k=0, k=1, k=n-4 és k=n-3 esetek diszkutálásától. Ezekben az esetekben már a (2) képletben is érvénytelen indexek szerepelnek ‐ ez feloldható például a látott módon azzal, hogy az együtthatók sorozatát kiegészítjük néhány 0-val. A másik probléma, amit a diszkusszió hiánya okozott, hogy az indukciós feltevést olyan n' és k' esetekben is alkalmazták, amikor a 0k'n'-3 feltétel nem teljesült.
3. Egy másik gyakori hiba volt, hogy az állítást közvetlenül csupán az n=3 esetben ellenőrizték. Ahhoz, hogy az indukció működjön, két szomszédos érték vizsgálatára van szükség, mert az indukciós lépést az n'=n-2 értékre is alkalmaztuk.