Feladat: A.311 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Csóka Endre ,  Kunszenti-Kovács Dávid ,  Pach Péter Pál ,  Paulin Roland ,  Rácz Béla András 
Füzet: 2004/március, 162 - 165. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Algebrai egyenlőtlenségek, Egészrész, törtrész függvények, Nehéz feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2003/február: A.311

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

A feladatra két megoldást mutatunk; mindkét megoldás felhasználja az [x]+[y][x+y] egyenlőtlenséget, amely tetszőleges x, y valós számok esetén teljesül.

 
I. megoldás. Bebizonyítjuk a következő ‐ a feladat állításánál általánosabb ‐ tételt:
Ha az a1...an valós számokra a1+2a2+...+nan=0 és x tetszőleges valós szám, akkor
a1[x]+a2[2x]+...+an[nx]0.(2)

Abban az esetben, amikor a1=-1, a2=-12, ..., an-1=-1n-1 és an=1-1n, a tétel éppen a feladat állítását adja.
A tételt teljes indukcióval igazoljuk. Az n=1 esetben a feltétel szerint a1=0, és az a1[x]0 egyenlőtlenség triviálisan teljesül. Tegyük most fel, hogy n valamely értékére az állítás igaz; ebből bebizonyítjuk az 1-gyel nagyobb értékre is. Legyenek tehát a1...an+1 olyan valós számok, amelyekre a1+2a2+...+(n+1)an+1=0 és x tetszőleges valós szám. Alakítsuk át (2) baloldalát a következőképpen:
i=1n+1ai[ix]=an+1ni=1n([(n+1)x]-[ix]-[(n+1-i)x])+(3)+i=1n(ai+2an+1n)[ix].

A feltételekből következik, hogy an+1 nemnegatív; ellenkező esetben ugyanis a rendezés miatt a1,...,an+1 mindegyike negatív lenne, de akkor a1+2a2+...+(n+1)an+1 nem lehetne 0. Az [a]+[b][a+b] egyenlőtlenségből következik, hogy [(n+1)x]-[ix]-[(n+1-i)x]0; az összeg első fele tehát nemnegatív. Az összeg második feléről az indukciós feltevés felhasználásával igazoljuk ugyanezt. Legyen tetszőleges 1in esetén bi=ai+2an+1n. Ezekre a számokra teljesül, hogy b1...bn, és
i=1nibi=i=1ni(ai+2an+1n)=i=1niai+2n(1+2+...+n)an+1=i=1n+1iai=0.
Ezért, az indukciós feltevés alapján,
i=1n(ai+2an+1n)[ix]=i=1nbi[ix]0.

A (3) azonosság jobb oldalán tehát csupa nemnegatív számot adtunk össze, ezzel igazoltuk, hogy i=1n+1ai[ix]0.
 
II. megoldás. Az [x]+[y][x+y] egyenlőtlenség többszöri alkalmazásával kapjuk, hogy ha az a1,...,ak pozitív egész számok összege n, akkor
[a1x]+...+[akx][nx].(4)
Jelöljük Pn-nel az olyan véges hosszúságú, pozitív egészekből álló számsorozatok halmazát, amelyekben az elemek összege n. A sorozatok hosszára nincs megkötés, Pn tartalmazza az egyetlen elemből álló (n) sorozatot éppen úgy, mint az n elemből álló (1,1,...,1)-et. Például P3={(1,1,1),(1,2),(2,1),(3)}.
A (4) egyenlőtlenséget Pn összes elemére felírhatjuk. A bizonyítandó (1)-et az így kapott egyenlőtlenségek lineáris kombinációjaként fogjuk előállítani.
Válasszuk ki Pn egy elemét a következőképpen: az első számot, a1-et véletlenszerűen választjuk az 1,...,n számok közül; ezután a második számot, a2-t véletlenszerűen választjuk az 1,2,...,n-a1 számok közül és így tovább egészen addig, amíg el nem érjük az n összeget. Más szóval, az (a1,...,ak) sorozat kiválasztásának valószínűsége
p(a1,...,ak)=1n(n-a1)(n-a1-a2)...(n-a1-...-ak-1)==1(a1+...+ak)(a2+...+an)...(ak-1+ak)ak.

Az összes sorozat valószínűségének összege természetesen 1. Minden egyes sorozatra szorozzuk meg a (4) egyenlőtlenséget p(a1,...,ak)-val és az így kapott egyenlőtlenségeket adjuk össze. Azt állítjuk, hogy eredményül éppen a bizonyítandó (1)-et kapjuk.
Az egyenlőtlenségek összegének jobboldalán éppen [nx] áll, mert a valószínűségek összege 1. Azt, hogy a baloldalon j=1n[jx]j áll, teljes indukcióval igazoljuk. Az n=1 esetben ez az állítás triviális, mert csupán egyetlen 1-esből álló sorozat létezik és ezt 1 valószínűséggel választjuk ki. Legyen tehát n>1 és tegyük fel, hogy kisebb értékekre az állításunk igaz. Csoportosítsuk Pn elemeit az első elem szerint szerint, különválasztva az egyetlen n-esből álló sorozatot, majd alkalmazzuk az indukciós feltevést:
(a1,...,ak)Pnp(a1,...,ak)([a1x]+...+[akx])==a1=1n-1(a2,...,ak)Pn-a1[a1x]+([a2x]+...+[akx])(a1+...+akn)(a2+...+ak)...ak+[nx]n==a1=1n-1[a1x]n(a2,...,ak)Pn-a11(a2+...+ak)...ak++1na1=1n-1(a2,...,ak)Pn-a1[a2x]+...+[akx](a2+...+ak)...ak+[nx]n==a1=1n-1[a1x]n1+1na1=1n-1j=1n-a1[jx]j+[nx]n=j=1n-1[jx]n+1nj=1n-1a1=1n-j[jx]j+[nx]n==j=1n-1(1n+n-jnj)[jx]+[nx]n=j=1n[jx]j.

Ezzel az állítást igazoltuk.