A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Megoldás. Gondoljuk végig először, hogy mi a túlhűtés! A folyadékok (így a víz is) fagyáspontja alá hűthető, ha nyugalomban van, nincsenek benne kristályosodási gócoknak tekinthető szilárd szennyeződések, és nem érintkezik anyagának szilárd fázisával. Ez a jelenség a túlhűtés. Ha azonban a túlhűtött vizet megrázzuk, vagy egy kis jégdarabot dobunk bele, a fagyás hirtelen megindul. Már egy kevés víz megfagyása során annyi hő szabadul fel, amennyi az összes túlhűtött vizet C-ra melegíti, tehát víz‐jég keverék keletkezik. Mindez anélkül megy végbe, hogy a környezet hőt adna vagy hőt vonna el a rendszertől. Ha azt akarjuk elérni, hogy az összes víz megfagyjon, sőt, a keletkező jég C-nál hidegebb legyen, akkor hőt kell elvonnunk a rendszertől. A folyamat során a környezet által közölt összes hőt három tag összegeként írhatjuk fel:
(i) | Ha az tömegű, hőmérsékletű túlhűtött vizet óvatosan felmelegítenénk C-ra, hőt kellene közölnünk vele ( a víz fajhője). |
(ii) | A jég megfagyásakor felszabaduló hő ( a víz fagyáshője), ezt a hőt el kell vonnunk a rendszertől. |
(iii) | Végül a jég lehűtésekor további hőt kell elvonnunk a rendszertől ( a jég fajhője). |
A fenti három folyamat nem feltétlenül a leírt sorrendben, hanem részben vagy teljesen összemosódva, egyszerre is végbemehet, de az összes hőközlés szempontjából ez lényegtelen, az átadott összenergia csak a kezdeti állapot és a végállapot energiájától függ, nagysága | | A megadott számértékek és táblázati adatok felhasználásával | | tehát ennyi hő elvonásával mehet végbe a kérdéses folyamat.
() Bagócsi Szilvia (Révkomárom, Selye J. Gimn., 11. o.t.) |
|