Feladat: 3550. fizika feladat Korcsoport: - Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Müller Viktor ,  Szeles Sándor ,  Szilágyi Péter 
Füzet: 2003/január, 53 - 54. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Pontrendszer impulzusa, Foton (mint elemi részecske), Spektrumszínek, Egyenletesen változó mozgás (Változó mozgás), Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2002/szeptember: 3550. fizika feladat

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megoldás. a) A lézer által kisugárzott összes fény energiája E=Pt=310-3W3600s=10,8J. Mivel egy λ hullámhosszúságú foton energiája hc/λ (ahol h a Planck-állandó, c pedig a fénysebesség vákuumban), a kisugárzott fotonok száma

n=Eλhc=2,71019.

b) Egy-egy foton impulzusa h/λ. Ha az m tömegű lézer végsebességét v-vel jelöljük, az impulzusmegmaradás törvénye szerint nhλ=mv, ahonnan
v=nhmλ=Eλhchmλ=Emc=7,210-7ms.

Mivel a lézerceruza egyenletesen sugározza a fényt, gyorsulása állandó, így az elmozdulása s=v2t=1,3mm.
(Szeles Sándor (Eger, Neumann J. Közg. Szki. és Gimn., 11. o.t.)

 
Megjegyzések. 1. A ceruza sebességének változása ‐ ha a fotonok kibocsátását pillanatszerűnek képzeljük ‐ ugrásszerűen, kvantáltan történik, tehát a ceruza gyorsulása nem egyenletes. Ezt a hatást azonban a kibocsátott fotonok nagy száma (vagyis egy-egy sebességugrás kicsiny volta) miatt figyelmen kívül hagyhatjuk. Ugyancsak elhanyagolhatjuk a légellenállást, mert a végsebesség igen csekély.
(Müller Viktor (Kecskemét, Ref. Koll. Gimn., 12. o.t.)

 
2. A megoldás során eltekintettünk attól, hogy a lézerceruza a kisugárzott energiával arányosan Δm=E/c2 tömeget veszít. Ennek a tömegveszteségnek a számértéke kb. 10-13g, a ceruza össztömegéhez viszonyítva elhanyagolhatóan kicsi.
(Szilágyi Péter (Debreceni Egyetem Kossuth L. Gyak. Gimn., 11. o.t.)

 
3. Ha a feladatban leírt számítás helyességét tényleges kísérlettel szeretnénk ellenőrizni, igen komoly technikai nehézségekkel kellene megküzdenünk. A lézerceruza az űrállomáshoz viszonyított kezdeti sebességét olyan nagy pontossággal kellene ,,lenulláznunk'', hogy az esetleges maradék kezdősebességből adódó elmozdulás egy óra alatt se közelítse meg az 1 mm-t. Azt is biztosítanunk kellene, hogy a ,,súlytalanság'' feltétele nagyon pontosan teljesüljön, se az árapályerők, se pedig az űrállomás egyes részeinek gravitációs hatása ne okozzon a mérni kívánt mennyiséggel összemérhető hibát. Ilyen jellegű, de még sokkal kényesebb kérdésekkel kell szembenézniük az űrben elvégzendő precíziós mérések tervezőinek, ha pl. az általános relativitáselmélet vagy a kvantumelmélet bizonyos finom részleteit kívánják ,,lebegtetős'' kísérletekkel ellenőrizni.
((G. P.)