A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A rész: A kémcsövön lévő önkényes skála kalibrálása A rendelkezésre álló vékonyabb huzalból és az acélgolyóból ,,matematikai'' ingát lehetett készíteni. Ennek lengésidejét stopperrel megmérve ismeretében meg lehetett határozni az inga (centiméterben mért) hosszát, majd a huzal segítségével kalibrálni lehetett a kémcsövön lévő ‐ ismeretlen léptékű ‐ skálát.
B rész: Az arány meghatározása A kémcsövet szájával lefelé fordítva kellett a vízbe helyezni, elhelyezve benne az egyik elektródát. Vezetékekkel lehetett létrehozni az áramkört, amelyben mérhető volt az áramerősség. A víz alatt a vezetéket nehezékkel lehetett rögzíteni. Érdemes volt úgy megválasztani a polaritást, hogy a kémcsőben hidrogén gyűljön össze, mert ennek mennyisége éppen kétszerese a keletkező oxigén mennyiségének. Az áramerősség és az idő szorzata a töltést adja meg, ezt az elemi töltés kétszeresével leosztva megkapjuk a keletkező hidrogén molekulák számát. Az ideális gáz állapotegyenletét felírhatjuk a részecskeszám és a Boltzmann-állandó segítségével. A nyomás és a hőmérséklet pillanatnyi értékét a verseny szervezői közölték a diákokkal, akiknek így csak a térfogatváltozást kellett mérniük az előző részfeladatban kalibrált skála segítségével. A mért adatokból rövid számolás után meg lehetett határozni az arányt. A mérés során az egyenletes elektrolízis érdekében érdemes volt alacsony, 4 mA-nél nem nagyobb áramerősséget választani, és ezzel legalább egy órányit mérni. Ezzel a módszerrel nagyjából -os pontossággal határozható meg az arány. |