A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás (Kocsis Albert Tihamér és Zsbán Ambrus megoldása alapján). Az állítást -re vonatkozó teljes indukcióval bizonyítjuk. Először is győződjünk meg arról, hogy az állítás esetén igaz. Valóban, ha , akkor feltételünk , ahonnan . Ha pedig , akkor miatt . A továbbiakban tegyük fel tehát, hogy és az állítást esetén már igazoltuk. Legyen most , és tegyük fel, hogy , továbbá az , pozitív egészekre . Az egyenlőtlenségben szereplő számokat eggyel csökkentve kapjuk, hogy | | Mivel az egyenlőtlenség mindkét szélén (és így középen is) pozitív számok állnak, a benne szereplő kifejezések reciprokát véve az egyenlőtlenség iránya megváltozik, és a következőt kapjuk: Ezért az indukciós feltevésünk alapján . Az imént nyert egyenlőtlenségben szereplő számokat megint eggyel csökkentve, majd az így kapott számok reciprokát véve most az egyenlőtlenségre jutunk, ahonnan ismét az indukciós feltételt alkalmazva megállapíthatjuk, hogy . Az így nyert két eredményt összegezve: | | adódik, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben az állítás esetén is igaz. Hogy az indukciós lépést teljessé tegyük, meg kell vizsgálnunk azt is, mi történik, ha . Ebben az esetben is szóról szóra elmondhatjuk az előző érvelést; az egyetlen különbség, hogy a felírt egyenlőtlenségekben mindenhol fel kell cserélnünk a ,,'' és ,,'' relációk szerepét.
II. megoldás (Egri Attila megoldása alapján). A megoldás során feltesszük, hogy . Minden számot megszorozva a pozitív számmal a egyenlőtlenségre jutunk. Itt az első két szám különbsége, olyan pozitív egész szám, amely osztható -nel, ezért nagysága legalább . Hasonló okok miatt a második két szám különbsége, legalább . Következésképpen a két szélső szám különbsége: | | Elegendő tehát annyit megmutatni, hogy . Ha , akkor , ha pedig , akkor . Még néhány értéket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy értéke felváltva 1 és , vagyis . Valóban, esetén ez így van, ha pedig valamely egész számra már beláttuk, akkor | |
Mivel esetünkben és is pozitív, szükségképpen is pozitív, vagyis értéke nem lehet más, mint 1, amint azt bizonyítani kívántuk. Teljesen hasonló módon járhatunk el akkor is, ha .
Megjegyzés. Ebből a megoldásból leolvasható az az általánosabb eredmény is, mely szerint ha az , , , , , pozitív egészekre és , akkor szükségképpen .
III. megoldás. Tegyük fel az egyszerűség kedvéért, hogy páros. Az előző megoldás során használt összefüggés alapján tehát a feltétel most alakban teljesül. Az különbség pozitív, ezért itt az egész értékű számláló legalább 1. Következésképp | | ahonnan , vagyis . Vizsgáljuk az törtet, ez kisebb, mint . Ha is teljesül, akkor az előző érveléshez hasonló módon kapjuk, hogy | | ahonnan . Ha , akkor , ugyanis és relatív prímek. Erről így győződhetünk meg: ha egy pozitív egész szám osztója -nek és -nek is, akkor osztója az különbségnek is. Ezt a gondolatmenetet tovább folytatva látható, hogy osztója az számoknak is. Mivel , nem lehet más, mint 1. Már csak azt kell megvizsgálnunk, mi van akkor, ha . Ehhez az különbséget tekintve, teljes indukcióval könnyen kapható, hogy , és ezért | | ahonnan ismét adódik. Teljesen hasonló eljárással érhetünk célt akkor is, ha páratlan szám. Többen az úgynevezett Farey-sorozatok elméletét használták fel bizonyításuk során. Az alábbiakban erre mutatunk egy példát.
IV. megoldás (Pallos Péter megoldása alapján). Az sorozatból kiindulva rekurzív módon készítsük el a következő sorozatokat. Ha az sorozatot már definiáltuk, akkor annak bármely két egymást követő és eleme közé illesszük be az törtet. Könnyű ellenőrizni, hogy ha az sorozat szigorúan növekedő volt, akkor ugyanez igaz az így kapott sorozatra is. Megoldásunk az alábbi két tételre támaszkodik: 1) az sorozatban minden tört redukált alakban jelenik meg; 2) minden és közé eső racionális szám eleme valamelyik sorozatnak. Vegyük észre, hogy és szomszédos elemei az sorozatnak. Valóban, ez esetén így van, ha pedig valamely egész számra és az sorozat szomszédos elemei, akkor az sorozatban e két tört közé éppen az törtet illesztjük be, így az állítás -re is teljesülni fog. Mivel az sorozat szigorúan növekedő, a feladatban szereplő tört 1-nél nagyobb. A fent említett tételek alapján a tört tehát valamilyen redukált alakban megjelenik valamely sorozatban. Mivel az és törtek egyikénél nagyobb, másikánál kisebb, nyilvánvaló, hogy . Az sorozatok konstrukciójából adódóan viszont látható, hogy minden, az és közé bekerülő tört számlálója legalább lesz, amiért is ahogyan azt bizonyítani akartuk. Megjegyzés. Ebben a megoldásban tulajdonképpen ,,ágyúval lőttünk verébre'', tudniillik a Farey-sorozatokra vonatkozó tételek bizonyításához éppen azokra a gondolatokra van szükség, amelyeket az előző megoldások során használtunk. |