A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. A napsugárzás intenzitását (az ún. napállandót) a Nap-Föld távolságnak megfelelő gömb felszínével szorozva megkapjuk a jelenlegi ( K hőmérsékletű) Nap teljes sugárzási veszteséget: | | Ha a Nap hőmérséklete csökkenne, akkor a sugárzásának teljesítménye is csökkenne, méghozzá a Stefan‐Boltzmann-törvénynek megfelelő módon Ha az m tömegű Napot T hőmérsékletű hidrogéngáznak tekintjük, és belső energiáját az ideális gázra érvényes E=mcVT képletből számítjuk, valamint a fajhőt a földi hőmérsékleteken érvényes 10kJ/(kg K) értékkel közelítjük (igen magas hőmérsékleteken ez biztosan nem helyes, hiszen a higrogéngáz ilyenkor egyre nagyobb mértékben disszociál), akkor a következő összefüggést kapjuk: | E(T)≈2⋅1030kg⋅104Jkg K⋅T=KT. | Ha a sugárzás erőssége nem csökkenne, akkor a ΔT=5000 K-nyi hőmérsékletcsökkenéshez szükséges Δt idő a összefügésnek megfelelően | Δt=KP0ΔT≈2⋅1034⋅50004⋅1026s=2,5⋅1011s≈8000év. | Ez a meglepően kicsiny érték azonban ‐ még a megadott modell keretei között is ‐ csak durva közelítésnek tekinthető, hiszen a Nap hőmérsékletének csökkenésével a sugárzás intenzitása erősen csökken. Számoljunk egy kicsit pontosabban! Határozzuk meg, hogy mennyi idő alatt csökkenne a Nap hőmérséklete 6000 K-ről mondjuk 5000 K-re, ha közben a sugárzásának erősségét állandónak (pl. az ,,átlagos'' 5500 K-nek megfelelő értéknek) tekintjük, majd tovább 5000 K-ről 4000 K-re és így tovább (mindegyik 1000 fokos szakaszon állandó, az adott szakasznak megfelelő átlagos teljesítménnyel számolva). Az eredmény kb. 500000 év, ami (a mai tudásunk szerint helyesnek tekinthető 5 milliárd évhez képest) igen rövid idő, de az izzó szén modell jóslatánál (lásd a P. 3518. feladatot) 2 nagyságrenddel nagyobb.
Megjegyzések. 1. Ha a hőmérséklet csökkenésének megfelelően mindig a pillanatnyi sugárzási teljesítménnyel számolunk (vagyis a fenti megoldásban szereplő ,,lépéseket'' minden határon túl finomítjuk), akkor a hűlési időt a következő integrállal adhatjuk meg: | t(T0→T1)=-KP0T04∫T0T1dTT4=K,T03P0(T03T13-1), | melynek számértéke T1=1000K-nél kb. 700000 év. Ez az időtartam nem sokkal, nem egészen 4000 évvel lenne hosszabb, ha a hűlési folyamatot nem 6000 fokról, hanem tetszőlegesen nagy hőmérsékletről indítanánk. (A fenti integrálból ezt az időkülönbséget a T1→∞ határérték képzésével kaphatjuk meg.) Ez annyit jelent, hogy akármilyen forró is volt kezdetben a Nap, a jelenlegi 6000 K-es állapotára történő hűlése nem tarthatott tovább, mint 4000 év, a Nap kora tehát ‐ a vizsgált modell feltételei mellett ‐ nem lehet nagyobb 4000 évnél! Ez a múltra vonatkozó következtetés még sokkal meglepőbb, mint a Nap jövőjére adott jóslat, s nyilvánvalóan ellentmondásban áll a tényekkel.
Siroki László (Debrecen, Fazekas M. Gimn. 12. o.t.) |
2. A megoldás során az egyszerűség kedvéért a Nap gravitációs ,,összeomlását'' nem vettük figyelembe. Részletesebb számításnál nyilván tekintetbe kellene vennünk a hőmérséklet csökkenésével együttjáró gáz- és fény-nyomásváltozást, melynek hatására a Nap mérete is megváltozik. Ennek következtében csökken a hőmérsékleti sugárzás képletében szereplő felület nagysága, másrészt lecsökken a Nap gravitációs energiája is.
Rakyta Péter (Révkomárom, Selye J. Gimn. 10. o.t.) Vigh Máté (Pécs, PTE Babits M. Gyak. Gimn. 10. o.t.) |
|
|