A feladat értelmezésében (a nem teljesen egyértelmű ábra miatt) megoszlott a mezőny. Egyesek úgy értették, hogy a végeinél felfüggesztett rúd hosszát $\left(b\right)$ kell változtatni, mások pedig úgy, hogy a felfüggesztési pontok távolsága $b$, de a rúd hossza mindvégig állandó. Ketten, Kiss Imre (Pécs, Babits M. Gyak. Gimn., 10. évf.) és Szilágyi Péter (Debrecen, Kossuth L. Gyak. Gimn., 10. évf.), mindkét értelmezésnek megfelelően megvizsgálták a periódusidő $b$-től való függését.
A változó hosszúságú fémrúd (vasrúd) nem kis gondot okozott a mérés elvégzőinek. Geresdi Attila (Pécs, Árpád Fejedelem Gimn., 12. évf.) a könnyebb ,,darabolhatóság'' végett egy ,,menetes tengelyt'' használt a méréshez. Biró István (Marosvásárhely, Bolyai F. Elm. Líceum 11. évf.) és Juhász Anikó (Eger, Gárdonyi G. Gimn., 11. évf.) eleve különböző hosszúságú fémrudakat válogatott össze, Rovni István (Pannonhalma, Bencés Gimn., 10. évf.) pedig a ,,könnyebb kezelhetőség'' végett fémrúd helyett farúddal dolgozott. A legtöbben azonban darabolták a vasrudat, amivel csak tudták (fémfűrésszel, sarokcsiszolóval stb.). (Tény, hogy lehetett így is értelmezni a feladatot, jóllehet a feladat kitűzője nem így gondolta; a KöMaL mérési feladatainál ugyanis igyekszünk elkerülni a nehéz, esetleg veszélyes ,,fizikai'' munkát igénylő problémákat. A szerk.)
Akik a $b$ paramétert nem a rúd teljes hosszaként, hanem csupán a felfüggesztési pontok távolságaként értelmezték, nem kerültek szembe a vasrúddarabolás problémájával, de ők is meg kellett oldjanak egy sor lényeges technikai kérdést (pl. a rúd vízszintességét, a fonalak függőlegességét és a rúd középpontjának viszonylagos mozdulatlanságát). Vigh Máté (Pécs, Babits M. Gyak. Gimn., 10. évf.) egy vékony fúróval átfúrta a vasrúd (pontosabban egy vascső) közepét, a furaton átvezetett egy rövid, vékony drótszálat. A drótra ráhúzta egy szívószál egyik végét, a másikat pedig szilárd alátámasztáshoz rögzítette (1. ábra). Ügyelt rá, hogy egyensúlyi állapotban a drótdarabka ne érjen hozzá a szívószálhoz, a ,,csapágysúrlódást'' pedig még olajozással is csökkentette. Ezzel elérte, hogy ,,a rúd függőlegesen gyakorlatilag ellenállás nélkül el tudott mozdulni 2‐3 cm-t, középpontja azonban vízszintesen nem mozoghatott, így a torziós lengéseken kívül más lengési módus nem jöhetett létre''.