Ez a mérési feladat a szokásostól eltérő volt, hiszen egy jól ismert, könnyen megfigyelhető jelenségre kért (elméleti) magyarázatot, majd ennek a magyarázatnak valamilyen más kísérlettel történő alátámasztására szólította fel a versenyzőket. Sokan leírták, esetleg el is végezték az alapkísérletet, annak lényegében helyes elméleti magyarázatát is megadták, de ennél tovább nem mentek, semmilyen további kísérlettel nem próbálták igazolni feltevésüket. Sajnos ezek a dolgozatok mérési feladat megoldásaként nem értékelhetők!
Több versenyző is megvizsgálta, hogy módosul-e az alapkísérlet eredménye, ha tealevelek helyett más darabos anyagot szórunk a vízbe. Soós Péter (Kiskunhalas, Bibó I. Gimn., 12. o.t.) azt tapasztalta, hogy sok apró papírfecni, homok, mák és gríz, sőt, még a vasreszelék is a tealevelekhez hasonlóan a pohár közepén gyűlik össze, a kicsiny acélgolyók viszont a naív várakozásnak megfelelően viselkednek: kisodródnak a pohár szélére. Ebből arra következtetett, hogy a jelenség a szemcsék sűrűségén kívül a méretükkel és alakjukkal is összefügg.
Biró István (Marosvásárhely, Bolyai Farkas Líceum, 11. o.t.) azt a kérdést vetette fel, hogy vajon a forgó folyadékfelszín ,,behorpadásának'' van-e valamilyen szerepe a tealevelek középre sodródásában. Egy poharat színültig töltött teával, majd egy üveglappal lefedte a poharat, úgy, hogy egyetlen légbuborék se maradjon a folyadék és az üveglap között. Hagyományos lemezjátszó segítségével megforgatta a poharat, majd kikapcsolva a lemezjátszót megvárta, míg először a pohár, majd idővel a kavargó tea is megáll. A tealevelek most is a pohár aljának közepén gyűltek össze, ezzel kizárta a felszín alakváltozásának szerepét, s a továbbiakban nyitott pohárral kísérletezett.
Geresdi Attila (Pécs, Árpád Fejedelem Gimn., 12. o.t.) megpróbálta a tealevelek középre sodródását számszerűen is jellemezni. Egy hagyományos lemezjátszó korongjára kifúrt puhafalapot tett, erre helyezte a teásedényt, ,,45-ös fordulatszámra'' felpörgette a folyadékot, majd a poharat leállítva mérte a tealevelek középre sodródásához szükséges időt. (Ez az időtartam erősen ingadozó mennyiség, így csak statisztikusan, sok adat átlagolásával mérhető. Egyes tealevelek igen gyorsan, mások pedig csak viszonylag hosszú idő alatt érik el a pohár közepét, de a levelek ,,fürgesége'' és a mérete között nincs észrevehető kapcsolat.) Feltételezte, hogy a levélkupac kialakulásában a folyadék lassulásának, tehát a víz belső súrlódásának lényeges szerepe van. Ennek alátámasztására különböző hőmérsékletű teával végzett kísérleteket. A Függvénytáblázat adatai szerint a $20{}^{\circ }\text{C}$-os víz belső súrlódása kb. negyede a közel $100{}^{\circ }\text{C}$-os vízének, míg a víz többi adata alig változik. Geresdi Attila mérési adatai szerint a kb. 70‐$80{}^{\circ }\text{C}$-os teában átlagosan $2\mathrm{,}5$-ször hosszabb idő alatt sodródtak középre a levelek, mint az ugyanannyira megforgatott $5{}^{\circ }\text{C}$-os teában.
A jelenség általánosan elfogadott magyarázata szerint a televél-kupac képződését a folyadékban kialakuló másodlagos áramlás, azt pedig a folyadék belső súrlódása (viszkózitása) okozza. A megkavart (a pohár szimmetriatengelye körül eleinte többé-kevésbé egyenletesen forgó) teában a nyomás a tengelytől vízszintes irányban távolodva egyre nő, adott tengelytávolság esetén pedig függőlegesen felfele haladva a nyomás csökken. Az utóbbi nyomásváltozás az álló folyadékok tanulmányozásából jól ismert hidrosztatikai nyomás, az előbbi pedig a folyadék kis darabjainak körmozgásban tartásához szükséges erőkből származik. (Ha a folyadékkal együtt forgó koordináta-rendszerből írjuk le a helyzetet, akkor ott a centrifugális erők ,,hidrosztatikai'' nyomásának tulajdoníthatjuk a pohár tengelye és széle közötti nyomáskülönbséget.) Ennek a két nyomásváltozásnak hatására alakul ki a szabad felszín forgásparaboloid alakja: a megkavart tea felszíne a pohár szélénél megemelkedik, a forgástengely mentén lesüllyed, hogy a nyomás a szabad felszín mentén mindenhol ugyanakkora (nevezetesen a légköri nyomás) lehessen.