Feladat: B.3524 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Megoldó(k):  Pálinkás Csaba ,  Szilágyi Péter 
Füzet: 2002/november, 485 - 487. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Negyed- és magasabb fokú függvények, Függvényvizsgálat, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2002/február: B.3524

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

I. megoldás. A vizsgált kifejezés szimmetrikus, így felírható x+y(=1) és xy=t polinomjaként. Valóban:

A(x,y)=xy4+x4y=xy(x3+y3)=xy[(x+y)(x2-xy+y2)].
Mivel x2-xy+y2=(x+y)2-3xy, azért
A(x,y)=xy[(x+y)((x+y)2-3xy)]=xy(1-3xy).

Ha x+y =1, akkor az xy=t szorzat értékkészlete a ]-;1/4] intervallum, ugyanis az
x+y=1xy=t}
egyenletrendszerből kapott másodfokú egyenlet diszkriminánsa D=1-4t, az egyenletrendszernek akkor és csak akkor van valós megoldása, ha t14.
 
 

1. ábra
 

Az x+y=1 feltétel esetén tehát a kétváltozós A(x,y) polinom értékkészlete az I=]-;1/4] intervallumon megegyezik az f(t)=t(1-3t) függvény értékkészletével (1. ábra). A valós számok halmazára kiterjesztett f függvény a t=16 helyen veszi föl az abszolút maximumát és ez az érték f(16)=112. Mivel 16I, azért ennyi az I intervallumon értelmezett f(t) függvény maximuma, tehát a szóban forgó A(x,y) legnagyobb értéke is az x+y=1 feltétel esetén.
 
Pálinkás Csaba (Szolnok, Verseghy F. Gimn. 9. évf.)

 
Megjegyzések. 1. A megoldók többsége az xy4+x4y kifejezést az x+y =1 feltételt felhasználva -3(xy-16)2+112 alakba írta. Több mint 100 dolgozatban ezek után minden további nélkül olyasmi szerepelt, hogy eszerint a keresett maximum értéke 112. Ez csak akkor igaz, ha az összeg első tagja, -3(xy-16)2 fölveszi a 0 értéket, azaz van olyan x és y, melyek összege 1, szorzatuk pedig 16. A megoldásból ez kiderül, bár ott ezeket az értékeket nem számoltuk ki. Az
x+y=1xy=16}
egyenletrendszer megoldásával nyomban adódnak a változóknak azok az értékei, amelyekre A(x,y) maximális: {x,y}={3-36,3+36}.
2. A feladat eredménye szerint ha x+y =1, akkor xy4+x4y16. Ebben a formában arra a ritkább jelenségre láthatunk példát, amikor egy szimmetrikus egyenlőtlenségben nem a változók egyenlő értékeire kapjuk a maximumot.
II. megoldás. A feladatot a differenciálszámítás alkalmazásával oldjuk meg. Az eredetileg kétváltozós függvényt az y=1-x helyettesítéssel egyváltozós polinommá írhatjuk:
f(x)=x(1-x)4+x4(1-x).

Írjuk föl a függvény deriváltját, majd a hatványozás elvégzése után rendezzük a polinomot:
f'(x)=(1-x)4-4x(1-x)3+4x3(1-x)-x4=-12x3+18x2-8x+1.
Az eredeti kétváltozós polinom szimmetrikus, így teljesül, hogy f(x)=f(1-x). A deriváltra nézve innen f'(x)=-f'(1-x) adódik, azaz f'(12)=-f'(12) és így f'(12)=0 következik. Ennek alapján a derivált szorzattá alakítható:
f'(x)=(x-12)(-12x2+12x-2).

A másodfokú tényezőnek két valós gyöke van, x1=3-36 és x2=3+36. Jegyezzük meg, hogy x1+x2=1 miatt f(x1)=f(x2).
Mivel a harmadfokú f'(x)-nek három különböző valós gyöke van és a főegyütthatója negatív, a grafikonja fölvázolható: (2. ábra). A grafikonról leolvasható a derivált előjele, és így az is, hogy f-nek két lokális maximuma van: x1-ben és x2-ben. Azt már láttuk, hogy ezek a maximumok egyenlők és mivel f szigorúan monoton növő, ha x<x1 és szigorúan monoton fogyó, ha x>x2, azért ez a közös érték, f(x1)=f(x2)=112 a függvény abszolút maximuma.
 
 

2. ábra
 

 
 

3. ábra
 

Szilágyi Péter (Debrecen, Kossuth L. Gyak. Gimn. 10. évf.)

 
Megjegyzés. A fenti vizsgálatból az is kiderül, hogy f-nek lokális minimuma van, ha x=12; ennek értéke f(12)=116. Az f függvény grafikonja a 3. ábrán látható.