Feladat: B.3483 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: átlagos
Füzet: 2002/szeptember, 336 - 337. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Síkgeometriai bizonyítások, Téglalapok, Szögfelező egyenes, Helyvektorok, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2001/október: B.3483

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Helyezzük el a téglalapot egy koordinátarendszerben úgy, hogy a C csúcsa az origóba essék, B és D csúcsának koordinátái legyenek B(b;0) és D(0;d). Ekkor A(b;d), az AB szakasz F felezőpontjára pedig F(b;d2) adódik.

 
 

A P a C-ből induló szögfelezőn van, koordinátái tehát egyenlők: P(p;p); a P vetülete a BC egyenesre Q(p;0).
A PF vektor: PF(b-p;d2-p), a DQ vektor pedig: DQ(p;-d). Ha ez a két vektor merőleges, akkor a skalárszorzatuk 0:
(b-p)p-d(d2-p)=0.
A beszorzást elvégezve, -2-vel szorozva és mindkét oldalhoz b2-et adva:
b2-2bp+p2+d2-2dp+p2=b2,
azaz (b-p)2+(d-p)2=b2, vagyis AP2=BC2 adódik.
Ezzel a feladat állítását igazoltuk, továbbá az is látszik, hogy az állítás megfordítása is igaz: ha AP=BC, akkor a PF egyenes merőleges a DQ egyenesre.
 
Megjegyzés: Ha elemi geometriai eszközökkel oldjuk meg a feladatot, akkor a P elhelyezkedésétől függően alakulnak a különböző mennyiségek, a bizonyítás nehézkes esetszétválasztást igényel. Az egységes koordinátageometriai megközelítés jól mutatja ennek az eszköznek az erejét.