Feladat: B.3489 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Kevei Péter ,  Kocsis Albert Tihamér ,  Rácz Béla András ,  Sparing Dániel 
Füzet: 2002/március, 162 - 165. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Oszthatóság, Binomiális együtthatók, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2001/október: B.3489

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
I. megoldás. A binomiális tétel szerint
(1+3)2n=i páros(2ni)(3)i+i páratlan(2ni)(3)i,
illetve
(1-3)2n=i páros(2ni)(3)i-i páratlan(2ni)(3)i.
A bizonyítandó állításban szereplő összeg így éppen
an=12[(1+3)2n+(1-3)2n].
Vegyük észre másfelől, hogy
(1+3)2n=[(1+3)2]n=(4+23)n=2n(2+3)n
és ugyanígy (1-3)2n=2n(2-3)n.
Eszerint an=2n-1[(2+3)n+(2-3)n], így elegendő igazolnunk, hogy (2+3)n+(2-3)n páros szám.
Ez ismét a binomiális tételből következik: a két kifejtésben a 3 páros kitevőjű hatványait tartalmazó tagok értéke egyenlő, a páratlan kitevőjű hatványokat tartalmazó tagok pedig egymás ellentettjei. Eszerint
(2+3)n+(2-3)n=2i páros(ni)(3)i2n-i.
Mivel (3)i egész, ha i páros, ezért (2+3)n+(2-3)n egy egész szám kétszerese, tehát valóban páros.
 
Kevei Péter (Szeged, Radnóti Miklós Gimn., 12. évf.)
 

 
Megjegyzés. A megoldás során valójában az alábbi azonosságot alkalmaztuk két alkalommal:
(a+b)n+(a-b)n=2i páros(ni)bian-i.

 
II. megoldás. Az első megoldáshoz hasonlóan indulva az alapvető észrevétel ismét az, hogy a feladatban szereplő összeg,
an=(2n0)+(2n2)3++(2n2n)3n
az (1+3)2n binomiális kifejtésének ,,racionális része'', (1+3)2n=an+bn3, ahol bn is egész szám.
Másfelől (1+3)2n=(4+23)n=2n(2+3)n. Ismét a binomiális tétel szerint
(2+3)n=cn+dn3,
ahol cn és dn is egész számok. A két kifejtés egyenlőségéből:
an+bn3=2ncn+2ndn3.
A bizonyítandó állítás, 2nan, most már következik abból, hogy ha egy valós szám felírható p+q3 alakban, ahol p és q racionális számok, akkor ez a felírás egyértelmű. Ekkor ugyanis an=2ncn, ahol cn egész.
Az egyértelműség bizonyításához legyen p1+q13=p2+q23, pi,qiQ. Rendezés után
p1-p2=(q2-q1)3.
Ha q1q2, akkor a bal oldalon egy racionális, a jobb oldalon pedig egy irracionális szám áll, ami nem lehetséges. Így q1=q2 és akkor persze p1=p2.
Ezzel a bizonyítást befejeztük.
 
Sparing Dániel (Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimn., 11. évf.)

 
Megjegyzések. 1. A feladat állítását sokan teljes indukcióval bizonyították, felhasználva a binomiális együtthatók között fennálló (n+1k+1)=(nk)+(nk+1) alapvető összefüggést. A bizonyításhoz így szükség volt egy másik oszthatóság kimondására és párhuzamos bizonyítására:
2n|(2n1)+(2n3)3++(2n2i+1)3i++(2n2n-1)3n-1.
Kocsis Albert Tihamér (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium, 10. évf.) megoldásából kiderül a két mennyiség közti kapcsolat.
Bevezetve az an=i=0n(2n2i)3i és a bn=i=0n-1(2n2i+1)3i mennyiségeket
(1+3)2n=an+bn3
és a II. megoldásban látottak értelmében ez a felírás egyértelmű.
(1+3)2n+2=(1+3)2(1+3)2n=(4+23)(an+bn3)==(4an+6bn)+(4bn+2an)3.
A hivatkozott egyértelműség miatt an+1=4an+6bn és bn+1=4bn+2an. Mivel (3+1)2=4+23, a1=4 és b1=2, így innen és a kapott rekurziókból teljes indukcióval nyomban adódik, hogy 2nan és a bizonyításhoz ugyancsak szükséges 2nbn.
2. Érdekes utat választott Rácz Béla András (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium, 10. évf.). A vizsgált összegnek az I. megoldásból ismert ,,szimmetrikus alakját'' felírva:
i=0n(2n2i)3i=(1+3)2n+(1-3)2n2
bevezette az
ek=(1+3)k+(1-3)k2
sorozatot. Maga a sorozat egy másodrendű lineáris rekurzió: ek+2=tek+1+sek explicit alakja. Ezt tudva magát a rekurziót is könnyű megtalálni. Az együtthatók: t=s=2 és így
ek+2=2ek+1+2ek.(*)
Mivel e0=e1=1, azért a (*) rekurziót felhasználva teljes indukcióval közvetlenül adódik, hogy ha k2m, akkor 2mek. Ha k=2n=2m, akkor éppen a feladat állítását kapjuk.