A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Reggel 6 és este 6 óra között a kismutató minden lehetséges helyzetében pontosan egyszer van, kivéve az egyenesen lefelé mutató állást (6 óra). Ez azonban a feladat szempontjából érdektelen: ekkor ugyanis látható, hogy 6 óra van, mert ha a kismutató a függőlegesen felfelé álló mutató lenne, a másik is függőlegesen felfelé állna. Az egyforma nagy- és kismutatóval rendelkező óráról akkor és csak akkor nem olvasható le a pontos idő, amikor egyaránt lehetséges, hogy az egyik mutató a nagymutató, és a másik a kicsi, illetve fordítva, de a két mutató nincs azonos helyen (ekkor ugyanis mindegy, hogy melyik melyik.) Nézzük, mikor van olyan helyzet, hogy mindkét állás lehetséges. Legyen az egyik mutató elfordulása fok 12 órához képest, óramutató szerinti irányban. Vegyük először ezt kismutatónak. Ekkor a másik ‐ a nagymutató ‐ elfordulása fok, mert a legutóbbi éjfél vagy dél óta ugyanannyi idő alatt ez 12-szer annyit fordult el. (Persze a -ban benne lehet néhány 360 fokos fordulat is.) A másik mutatót kismutatónak véve teljesen hasonlóan láthatjuk, hogy az első mutató -val fordult el; elfordulása leírható tehát -val és -val is. Ezért: | |
Ez 0-tól 142-ig minden egyes -ra más-más -t ad, azaz a megadott időtartamban pontosan 143-szor volt olyan időpont, hogy nem tudhattuk, melyik a nagymutató, és melyik a kicsi. Nézzük, hogy hány olyan esetben fedi egymást a két mutató! Ekkor, a fentiekhez hasonlóan: Tehát 11 esetben fedi egymást a két mutató. 143 időpontban nem tudjuk, hogy melyik mutató melyik; ebből 11-ben a két mutató fedi egymást, a maradékban más-más időt mutatnak, ha az egyik mutató a kismutató, illetve ha a másik; tehát pontosan esetben nem lehet megtudni a pontos időt. Rácz Béla András, (Bp., Fazekas M. Gimn., 9. o.t.) |
II. megoldás. Jellemezzük mindkét mutató állását a 12-eshez viszonyított elfordulásával; válasszuk egységként a teljesszög 12-edrészét, -ot. Ha ebben a mértékrendszerben a kismutató állása () ‐ azaz éppen óra telt el 0 vagy 12 óra óta ‐ akkor a nagymutatóé , ahol a megfelelő szám törtrészét jelöli. Így a kismutató állása esetén a két mutató felcserélése pontosan akkor eredményezi az óramutatók egy egyébként is lehetséges helyzetét, ha Az egyenlet megoldásához írjuk fel az számot tizenkettes számrendszerben. Ekkor ugyanis a 12-vel való szorzás a ,,tizenkettedesvessző" jobbra léptetését, a törtrész képzése pedig a ,,tizenkettedesvessző" előtt álló jegyek törlését jelenti. Legyen ahol tehát egészek, a szám jegyei. A tizenkettes számrendszerbeli felírásban kiszámításakor kétszer töröljük le az első jegyet és kétszer léptetjük jobbra a tizenkettedesvesszőt: Ha az így kapott szám egyenlő -val, azaz = akkor , , és a továbbiakban is ezek a jegyek ismétlődnek, az szám pedig alakú, az tizenkettes számrendszerbeli alakja periodikus és a kéttagú jegycsoport a periódus. Mivel , azért összesen 144 darab pár és ennek megfelelően 144 ilyen szám van. Vegyük viszont figyelembe, hogy ha , akkor a két mutató fedi egymást. Ilyenkor természetesen meg tudjuk mondani az időt anélkül, hogy a mutatókat meg kéne különböztetnünk. Az összesen 144 lehetőségből ez 12 esetben fordul elő. (Ez valójában csak 11 időpontot jelent, hiszen ha , akkor a megfelelő 11, 11 11 11 éppen a 12 végtelen tizenkettedestört alakja, ami a 0 órának felel meg. A megmaradó esetben viszont a megkülönböztethetetlen mutatókat látva valóban nem tudjuk eldönteni, hogy | | óra telt-e el. Reggel 6 és este 6 között ‐ és ugyanígy bármely 12 órás időszakban ‐ 132 olyan időpont van, amikor nem tudjuk megállapítani az időt, ha a mutatókat nem tudjuk megkülönböztetni. |