A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Először bebizonyítjuk, hogy tetszőleges esetén . Tegyük fel, hogy valamely -re . Ehhez találhatunk olyan pozitív -t, amelyre : ez a szám az . Behelyettesítve ezeket az értékeket (1)-be, | | amiből , ez pedig ellentmondás. Az (1) egyenletben az tényező minden esetben legfeljebb ; ebből következik, hogy tetszőleges számokra , vagyis az függvény monoton fogy. Most megmutatjuk, hogy a függvény vagy konstans , vagy pedig minden értéke kisebb -nél. Ha valamely -ra , akkor az egyenletből . Ezt a lépést ismételgetve kapjuk, hogy , , mindegyike . A monotonitás miatt az ezeknél kisebb helyeken is csak lehet a függvény értéke. Ha tehát a függvény legalább egyszer felveszi az -et, akkor konstans . A konstans függvényre teljesül az (1) függvényegyenlet. A továbbiakban azt az esetet vizsgáljuk, ha mindegyik értéke kisebb -nél. Az ilyen függvényekre az előbbi módon kapjuk, hogy szigorúan monoton fogynak, és így kölcsönösen egyértelműek. Legyen ; tetszőleges esetén helyettesítsük be (1)-be az , , illetve , számokat; ezek összege egyenlő, így (1) felhasználásával: | | -vel osztva kapjuk, hogy | | amiből Bevezetve a b=1-aa jelölést, f(t)=11+bt, ahol b>0. Behelyettesítéssel ellenőrizhető, hogy az ilyen alakú függvények is megoldások. A b=0 elfajuló eset a konstans 1 függvényt adja. Az összes megoldás tehát: ahol b≥0. |
|