Feladat: B.3441 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Ambrus Gergely ,  Babos Attila ,  Backhausz Ágnes ,  Béky Bence ,  Birkner Tamás ,  Fehér Gergely ,  Hargitai Gábor ,  Kiss Demeter ,  Kiss-Tóth Christián ,  Lovrics Klára ,  Maga Péter ,  Nagy 444 Zoltán ,  Paulin Roland ,  Rácz Béla András ,  Somogyi Dávid ,  Szalay Zsófia ,  Tábor Áron ,  Tóth János 
Füzet: 2001/október, 408 - 413. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Klasszikus valószínűség, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 2001/február: B.3441

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

 
I. megoldás. Vizsgáljuk először azt az esetet, amikor Pinokkiónak csak két akadállyal kell megbirkóznia, amelyeken a siker, illetve a kudarc valószínűsége s1, s2, illetve b1, b2. Ha Pinokkió pontosan k-szor bukik el a második akadályon ‐ itt k tetszőleges természetes szám lehet ‐, akkor az első akadályon mindannyiszor újra át kell jutnia. Ekkor tehát a végső siker valószínűsége pk=s1(b2s1)ks2. Annak a valószínűsége tehát, hogy Pinokkió mindkét akadályon sikerrel jut át k=0pk. Az összeg végtelen mértani sor, első tagja s1s2, hányadosa b2s1, ami most 0 és 1 közé esik. A sor tehát konvergens, összege
s=s1s21-b2s1.(1)
A nevező 1=b1+s1 felhasználásával b2+s1(1-b2)=b1+s1s2, és így
s=s1s2b1+s1s2.(2)

Ha bevezetjük az s1*s2=s1s2b1+s1s2 jelölést, akkor látható, hogy a * művelet nem kommutatív. s1*s2 és s2*s1 közül a számlálók egyenlősége miatt az a nagyobb, amelyiknek a nevezője kisebb. Így s1*s2>s2*s1 pontosan akkor teljesül, ha b1<b2, azaz s1>s2. Két akadály esetén tehát a könnyebb akadállyal kezdve lesz nagyobb esélye Pinokkiónak. A józan ész is ezt sugallja: érdemes a könnyebb feladatokkal kezdeni.
 

Megjegyzés. A talált eredmény és a tapasztalat általában is szemléletes választ sugall a feladat első kérdésére: az akadályok növekvő nehézségi sorrendjében számíthat Pinokkió a legnagyobb esélyre, és a fenti okoskodás egy teljes indukciós bizonyítás biztató kezdőlépéseként is felfogható. A gyors folytatáshoz arra volna szükség, hogy három ‐ vagy több ‐ akadály esetén tetszőleges sorrendben lehessen a szomszédos akadálypárok fenti ,,összevonásával'' az akadályok számát csökkenteni. Ez azonban nem teljesül, a művelet nem asszociatív: ha például s1=s2=s3=12, akkor s1*s2=s2*s3=13, és így
(s1*s2)*s3=13*12<12*13=s1*(s2*s3).
A továbblépéshez tehát az asszociativitás hiányában azt is meg kell vizsgálnunk, hogyan lehet három akadályt egyetleneggyel helyettesíteni: ebben az esetben is meg kell oldanunk a feladatot.

Legyen most három akadály, A1, A2, A3 ebben a sorrendben, és rajtuk a siker és kudarc valószínűsége si, illetve bi (i=1, 2, 3).
 

 

Ekkor az (A1(s1),A2(s2)) akadálypárt a fentiek szerint az A12(s1*s2) akadállyal helyettesítve
 

 


helyes eredményt kapunk annak a valószínűségére, hogy Pinokkió eljut az A3 akadály elé, ha azonban itt hibázik, akkor ,,felülről'' érkezik vissza az A12 akadályhoz, és ebben az esetben a siker valószínűsége már nem ugyanaz az összevont és az eredeti változatban.
 
Megjegyzés. Könnyen meggondolható, hogy annak a valószínűsége, hogy Pinokkió ,,felülről'' érkezve sikerrel túljut az A1, A2 páron, k=0s2(b2s1)k=1s1(s1*s2), így ezután az s1*s2 helyettesítés nem jogos.
Az (A2,A3), illetve az őket helyettesítő A23(s2*s3)
 

 

akadályhoz viszont Pinokkió már nem kerülhet ,,felülről'', hiszen ezt csak a célból visszafordulva tehetné meg. Ez azt jelenti, hogy az A1(s1), A2(s2), A3(s3) akadályhármas az A1(s1), A23(s2*s3) akadálypárral, ez utóbbi pedig, mint láttuk, az egyetlen A123(s1*(s2*s3)) akadálypárral egyenértékű.
A * művelet tehát s1*(s2*s3) zárójelezéssel számítja ki helyesen a három akadályon való sikeres átjutás valószínűségét, innen pedig már adódik, hogy n darab akadály esetén
s1*(s2*(...*(sn-1*sn)...))(3)
a megfelelő zárójelezés.
A feladat megoldása ezek után kétféle módon fejezhető be. Az eddigiek és (2) alapján igazolhatjuk, hogy a (3) alatti mennyiség valóban akkor a legnagyobb, ha az akadályok növekvő nehézségi sorrendben követik egymást, majd (2) és (3) felhasználásával kiszámoljuk ezt az értéket, ha n=9, s1=910, s2=810, ..., s9=110. A másik lehetőségnek az látszik, hogy (2) alapján általános formulát keresünk a (3) kifejezésre, és ehhez keressük meg a maximális értéket adó elrendezést.
 
I. lehetőség. Mivel n darab akadálynak n! darab sorrendje létezik, ezek között van olyan, amikor a (3) értéke maximális. Megmutatjuk, hogy ha ebben az esetben az si értékek nem csökkenő sorrendben követik egymást, azaz ha van olyan 1k<n, hogy sk<sk+1, akkor a (3) kifejezés értéke növelhető, pontosabban
s1*(s2*(...sk*(sk+1*...*(sn-1*sn)...)...))<s1*(...*(sk+1*(sk*...*sn))...),
a k-adik és a (k+1)-edik akadály cseréjével a siker valószínűsége nő. (1)-ből látható, hogy s1*s2 mindkét komponensében szigorúan monoton növő, és így elegendő igazolni, hogy
sk*(sk+1*...*(sn-1*sn)...)<sk+1*(sk*...*(sn-1*sn)...),
azaz a (k+1)-edik utáni akadályok ‐ ha vannak ilyenek ‐ összevonása után sk<sk+1-ből
sk*(sk+1*s)<sk+1*(sk*s)(4)
következik. (Ha k+1=n, akkor s=1 választással sk+1*1=sk+1, és sk*1=sk miatt az állítás a két tagról látottak szerint teljesül.)
(4) igazolásához egyszerűen fejtsük ki a két oldalt. (2) szerint
sk*(sk+1*s)=sk(sk+1*s)bk+sk(sk+1*s)=sksk+1sbkbk+1+bksk+1s+sksk+1s=sksk+1sbkbk+1+sk+1s,és ezután ugyanígysk+1*(sk*s)=sk+1sksbk+1bk+sks.
Mivel a számlálók egyenlők és a feltétel miatt a második tört nevezője kisebb, az állítás valóban igaz.
Ezek után a maximális valószínűséget adó elrendezésben az akadályok lépésenként összevonhatók:
s8'=s8*s9=210*110=141;s7'=s7*s8'=310*141=3290,s6'=s6*s7'=410*3290=1146;s5'=s5*s6'=510*1146=1147;s4'=s4*s5'=610*1147=199;s3'=s3*s4'=710*199=7304;s2'=s2*s3'=810*7304=783,végüls1'=s1*s2'=910*783=63146.
Pinokkió maximális esélye tehát 631460,4315.

 
II. lehetőség. Természetesebb alakot kapunk, ha a (2) összefüggés reciprokát tekintjük:
1s1*s2=1+b1s11s2.
A jobb oldal második tagjában 1s2=s2+b2s2=1+b2s2, így ha r1=b1a1 és r2=b2a2, akkor
1s1*s2=1+r1(1+r2)=1+r1+r1r2,
és ez pontosan akkor kisebb, mint 1s2+s1=1+r2+r1r2, ha r1<r2, azaz s1>s2.
Innen egyszerű teljes indukcióval adódik, hogy
1s1*(s2*...*(sn-1*sn)...)=1+r1+r1r2+...+r1r2...rn,(5)
ahol ri=bisi.
A maximális valószínűséget adó elrendezést akkor kapjuk, amikor (5) jobb oldala minimális. Ha két szomszédos akadályt, a k-adikat és a (k+1)-ediket fölcseréljük, akkor a megfelelő összegekben azok a tagok, amelyek rk-t és rk+1-et egyszerre tartalmazzák vagy nem tartalmazzák, azonosak, így a két összeg nagyságviszonya az egy-egy megmaradó tag, r1r2...rk-1rk+1 és r1r2...rk-1rk nagyságviszonyától, vagyis rk+1 és rk nagyságviszonyától függ. Ha rk+1<rk, akkor a két akadály cseréjével a siker valószínűségének reciproka csökken, a kérdéses valószínűség tehát növekszik. A maximális valószínűséget adó elrendezésben tehát az ri értékek növekvően, az akadályok így a siker valószínűségének csökkenő sorrendjében vannak elrendezve.
Pinokkió esetében ez az elrendezés az ri=i10-i arányokat adja. Az r1r2...ri szorzat így i!98...(9-i+1)=1(9i), a maximális valószínűség tehát:
((90)-1+(91)-1+...+(99)-1)=63146.

 
II. megoldás. Ha az akadályok ebben a sorrendben A1, A2, ..., An, és a k-adik akadályon sk, illetve 1-sk=bk a siker és a kudarc valószínűsége, akkor jelölje pk annak a valószínűségét, hogy a (k-1)-edik akadályon túljutva Pinokkió igazi gyerek lesz. Ekkor a feladat kérdése éppen p1-re vonatkozik. Érdemes két ,,mesterséges'' értéket is bevezetni, ezek p0=0 és pn+1=1. Előbbi azt a szomorú feltételt jelenti, hogy az első akadályon elbukva Pinokkió vállalkozása nem sikerül, utóbbi pedig azt, hogy ha az utolsó akadályon is sikerrel túljut, akkor a történet boldog véget ér.
Ha Pinokkió sikerrel veszi a k-adik akadályt is ‐ ennek sk a valószínűsége ‐, akkor ezután pk+1 eséllyel jut a célba; ha nem ‐ a kudarc valószínűsége a k-adik akadályon bk ‐, akkor újra kell próbálkoznia a (k-1)-edik akadályon, ahonnan pk-1 a végső siker valószínűsége.
Ez azt jelenti, hogy
pk=bkpk-1+skpk+1,ha  k=1, 2,  ...,  n.(6)
(Vegyük észre, hogy k=1 és k=n esetén a bevezetett p0=0 és pn+1=1 értékekkel (6) szintén teljesül.)
Egy n-ismeretlenes egyenletrendszert kaptunk a bevezetett valószínűségekre, nekünk ezek egyike, p1 értékét kell megtalálnunk. Algebrai lépések helyett nézzük meg, mit jelentenek geometriailag a (6) egyenletek.
 

 

A pk valószínűségek jelentéséből nyilvánvaló, hogy 0=p0<p1<...<pn<1=pn+1, tehát a pk számok a [0;1] intervallum egy felosztását adják.
A pk=bkpk-1+skpk+1 egyenlet azt mondja, hogy a pk szám a [pk-1;pk+1] intervallumot
 

 
úgy osztja két részre, hogy dkdk-1=bksk, azaz bevezetve az rk=bksk jelölést
pk+1-pk=dk=rkdk-1.(7)
Innen ismételt helyettesítéssel kapjuk, hogy dk=r1r2...rkd0, és így d0=p1-p0=p1, valamint d0+d1+...+dn=1 miatt
1=d0+d1+...+dn=p1(1+r1+r1r2+...+r1r2...rn),
azaz
p1=11+r1+r1r2+...+r1r2...rn.
Lényegében az I. megoldás (5) formuláját kaptuk meg, innen a feladat megoldása az ott leírtak szerint fejezhető be.
 
Megjegyzések. 1. Az (7) egyenlőséget a (6) egyenletet átrendezéséből nyilván algebrai úton is megkaphatjuk.
2. Hasonlóan kapjuk, hogy a pk valószínűségek értéke
pk=p1(1+r1+r1r2+...+r1r2...rk-1)=1+r1+r1r2+...+r1r2...rk-11+r1+r1r2+...+r1r2...rn.

3. Érdekes eredményhez jutunk, ha az egyes akadályokon a siker valószínűsége állandó. Ekkor bisi=r, és ilyenkor vizsgálhatjuk a siker valószínűségét, amennyiben az akadályok száma a végtelenhez tart. A bizonyítottak szerint n akadály esetén
S=S(n)=11+r+...+rn.
Ha r1 ‐ azaz s12 ‐, akkor a nevező nem korlátos, a siker valószínűsége nullához tart, ami szomorú, de nem meglepő. Ha viszont r<1, vagyis s>12, tehát Pinokkió többre képes, mint a vak véletlen, akkor a nevező konvergens, összege 11-r, és így a siker valószínűsége sem csökken 1-r alá, akárhány akadállyal kell is szembenéznie Pinokkiónak.