A távolugró annál jobb eredményt ér el, minél nagyobb kezdősebességgel indítja ugrását. Tömege állandó, ezért lendületének kell nagyobbnak lennie. Lendületét az elugrásnál a Földdel való kölcsönhatásban szerzi meg. Ha karját előre lendíti, akkor nagyobb erővel tudja ,,hátrarúgni'' a Földet, s így nagyobb lendületre tud szert tenni. (Ha mérlegen állva karunkat felfelé lendítjük, a mérleg többet mutat.)
Az ugrónak az elrugaszkodás pillanatában előrébb van a keze, mint testének többi része, így a súlypontja is előrébb van, mint akkor volna, ha a kezét nem lendítené előre. A homokba érkezéskor viszont a kezét hátra lendíti, így a súlypontja is hátrébb kerül ahhoz képest, mintha a keze mozdulatlan lett volna. Tehát azáltal, hogy a kezét mozgatta, ugyanakkora ugráshoz kisebb távolságot kellett megtennie a sportoló súlypontjának.
A távolugrónak úgy célszerű a homokba érkeznie, hogy lábai elől legyenek. Mivel az elrugaszkodásnál ez nincs így, repülés közben kell a lábait előre vinnie. A perdület megmaradás törvénye miatt ehhez a karjait hátra kell lendítenie. A sportolónak tehát emiatt is előre kell lendítenie a karját elrugaszkodáskor.
A kar lendítésének az egyensúly megtartásában is fontos szerepe van, lendítés nélkül igencsak nehézkes lenne ugrani...