A sűrűség mérése tömeg- és térfogatmérésre vezethető vissza. A tömeget (ki-ki lehetősége szerint) konyhai mérleggel, patikai mérleggel vagy nagyon pontos, digitális kijelzésű laboratóriumi mérleggel mérték a versenyzők. A térfogatot mérőhengerrel, vagy a szaloncukor esetében vízkiszorításos módszerrel lehetett meghatározni. A mokkacukor térfogatát a legegyszerűbb meghatározni, hiszen a dobozának méretét vonalzóval meg lehetett mérni. A por- és a kristálycukor térfogatába értelemszerűen beleszámítjuk a cukorkristályok között levő levegő térfogatát is. (Néhányan nem így értették a feladatot, s megpróbálták az egyes cukorkristálykák sűrűségét mérni.)
A mérési eredmények nagy ,,szórást'' mutattak. A dolgozatokból az egyértelműen kiderült, hogy számottevő eltérés van az egyes cukorfajták sűrűsége között. (Még az azonos típusú, de különböző gyárakból származó cukrok adatai is eltértek egymástól.) Az is kiderült, hogy a nedvességtartalom számottevően befolyásolja a sűrűséget, de a változás számszerű adataiban már nem volt egyetértés a versenyzők között.