A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. I. megoldás. Jelöljük egy elemű halmaz partícióinak a számát -nel. Nyilván , , . Tegyük fel, hogy , és vizsgáljuk egy elemű halmaz partícióit (). A minden partíciójából az elem elhagyásával a partícióját kapjuk. Megfordítva ez azt jelenti, hogy minden partíciója megkapható a alkalmas partíciójából úgy, hogy az elemet valamelyik részhalmazhoz csatoljuk, vagy képezzük a (mindegyik -hez diszjunkt) halmazt. Adott -beli partíció esetén ez éppen lehetőség. Mivel a halmazok egyike sem üres, azért , . Tehát , így (a megvizsgált kezdeti érték(ek)re támaszkodva) az egyenlőtlenség teljes indukciós bizonyítását kaptuk.
Vitéz Ildikó (Miskolc, Földes F. Gimn., 11. o.t.) |
II. megoldás. Az halmaz mindegyik partíciójához rendeljük hozzá az 1, 2, , számok egy sorbaállítását a következőképpen: először állítsuk a partíciót meghatározó részhalmazokat legkisebb elemük szerint sorrendbe, az egyes részhalmazokban szereplő számokat pedig rendezzük sorrendbe. Egy ilyen módon kapott számsorból a partíció egyértelműen visszakapható, hiszen éppen ott vannak az egyes részhalmazokat kijelölő vágások, ahol a sorban egy szám után nála nagyobb szám következik. Tehát különböző partícióknak különböző számsorozatok felelnek meg, ezért a partíciók száma nem nagyobb az összes sorrend számánál, -nál.
Papp Dávid (Budapest, Szent István Gimn., 11. o.t.) | Ez a nyilvánvalóan szükséges megszorítás a feladat szövegéből sajnos kimaradt. |
|