Feladat: N.143 Korcsoport: 18- Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bérczi Gergely ,  Braun Gábor 
Füzet: 1998/január, 37 - 38. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Euler-féle számelméleti függvény, Egységgyökök, Egész együtthatós polinomok, Műveletek polinomokkal, Nehéz feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1997/május: N.143

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Megmutatjuk, hogy végtelen sok ilyen n létezik.
Legyen tetszőleges pozitív egész k-ra fk az a polinom, amelynek gyökei a primitív k-adik komplex egységgyökök, főegyütthatója pedig 1. (Ezt a polinomot hívják a k-adik körosztási polinomnak. Az f1(x) polinomot x-1-nek definiáljuk.)
Az fk polinomoknak két fontos tulajdonságára lesz szükségünk:
(1) fk egész együtthatós;
(2) Tetszőleges k pozitív egészre dkfd(x)=xk-1.
Először a (2) tulajdonságot bizonyítjuk. Mindkét oldalon a polinomok főegyütthatója 1, ezért elég azt igazolnunk, hogy ugyanazok a gyökeik is. A jobb oldalon álló xk-1 polinom gyökei a k-adik komplex egységgyökök (mindegyik egyszeres gyök). Tekintsünk egy ε n-edik egységgyököt. Azt kell belátnunk, hogy ε a bal oldalon szereplő tényezők közül pontosan egynek gyöke. Az fk polinomok definíciója szerint egyetlenegy olyan d pozitív egész létezik, amelyre ε gyöke fd-nek: a legkisebb olyan szám, amelyre εd=1. Könnyű meggondolni, hogy azok az m számok, amelyekre εm=1, d többszörösei; speciálisan n többszöröse d-nek. Az fd polinom tehát szerepel (2) bal oldalán.
Az (1) tulajdonságot teljes indukcióval igazolhatjuk, a (2) tulajdonság felhasználásával. k=1-re az állítás igaz. Ha f1, ..., fk-1 mind egész együtthatós, akkor (2) alapján

fk(x)=xk-1dk,d<kfd(x).
A számláló és a nevező is egész együtthatós, továbbá a nevező főegyütthatója 1. Ebből a jól ismert polinomosztási algoritmus alapján következik, hogy a két polinom hányadosa, fk(x) is egész együtthatós.
Keressük ezután az n számot q1q2...qs alakban, ahol q1, q2, ..., qs az első s darab 1997-nél nagyobb prímszám. A (2) tulajdonság szerint
2n-1=dnfd(2),
és az (1) tulajdonság miatt a jobb oldalon mindegyik tényező egész. Ha mindegyik abszolút értéke kisebb lenne 2n1997-nél, kész volnánk.
Ha d egy valódi osztója n-nek, azaz d<n, akkor 2d-1=δdfδ(2), emiatt fd(2) osztója 2d-1-nek, ezért |fd(2)|2d-1<2n1997.
Azt kell tehát csak megvizsgálnunk, hogy |fn(2)|<2n1997 teljesül-e. Legyenek az n-edik primitív egységgyökök ε1, ε2, ..., εφ(n). Ekkor
|fn(2)|=j=1φ(n)|2-εj|<3φ(n).
Ha sikerülne n-et úgy választani, hogy 3φ(n)<2n1997, azaz φ(n)n<11997log23 teljesüljön, kész volnánk.
A φ függvény egy jól ismert felírása szerint (lásd pl. Szalay Mihály: Számelmélet, 117. old.)
φ(n)n=j=1s(1-1qj).
Az is ismert (ugyanott, 153. old.), hogy tetszőleges x2 valós számra
px(1-1p)1kx1k<1logx.
(A szorzat az x-nél nem nagyobb prímszámokon fut végig.) Ezt x=qs-re alkalmazva
pqs(1-1p)=p1997(1-1p)j=1s(1-1qj)<1logqs,
vagyis
φ(n)n=j=1s(1-1qj)<1p1997(1-1p)logqs.
Ebből látszik, hogy s-et elég nagynak választva φ(n)n tetszőlegesen kicsivé tehető.