Feladat: F.3166 Korcsoport: 16-17 Nehézségi fok: nehéz
Megoldó(k):  Bérczi Gergely ,  Gyenes Zoltán ,  Juhász András ,  Lippner Gábor ,  Megyeri Csaba ,  Páles Csaba ,  Prause István ,  Várkonyi Péter ,  Végh László 
Füzet: 1998/január, 29 - 30. oldal  PDF  |  MathML 
Témakör(ök): Trigonometriai azonosságok, Teljes indukció módszere, Egész együtthatós polinomok, Feladat
Hivatkozás(ok):Feladatok: 1997/március: F.3166

A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre.

Először megmutatjuk, hogy ha n pozitív egész, akkor cosnα megadható cosα n-edfokú, egész együtthatós polinomjaként, amelynek főegyütthatója 2n. Pontosabban az alábbi, ezt tartalmazó állítást fogjuk belátni teljes indukcióval.
Ha n pozitív egész, akkor cos(nα)=fn(cosα), és sin(nα)=sinαgn(cosα), ahol fn(x) n-edfokú, gn(x) pedig (n-1)-edfokú egész együtthatós polinom, amelynek főegyütthatója 2n.
n=1-re az f1(x)=x és g1(x)=1 választással igaz az állítás. Tegyük fel, hogy n=(k-1)-re igaz, ebből bizonyítjuk az állítást n=k-ra:

cos(kα)=cosαcos((k-1)α)-sinαsin((k-1)α)==cosαfk-1(cosα)-sin2αgk-1(cosα)==cosαfk-1(cosα)+cos2αgk-1(cosα)-gk-1(cosα).
Ez cosα-nak nyilván n-edfokú polinomja, mert cosαfk-1(cosα) és cos2αgk-1(cosα) is az, gk-1(cosα) foka pedig kisebb, mint n. A polinom főegyütthatója az indukciós feltevés felhasználásával 2k-1+2k-1=2k. A fenti rekurzióból az is látszik, hogy fk(x) egész együtthatós.
A sin(nα)-ra vonatkozó állítás másik fele hasonlóan igazolható:
sin(kα)=cos((k-1)α)sinα+cosαsin((k-1)α)==sinα(fk-1(cosα)+cosαgk-1(cosα)).
A zárójelben lévő összeg (n-1)-edfokú egész együtthatós polinom, amelynek főegyütthatója 2n-1+2n-1=2n.
A most belátott egyenlőségek segítségével (1) így is írható:
fn1(1p1)+fn2(1p2)+...+fnk-1(1pk-1)=fnk(1pk).
Szorozzuk meg az egyenlőség mindkét oldalát p1n1p2n2...pknk-nal. Az így kapott egyenlet mindkét oldalán egészekből álló összeg szerepel. Mindkét összeg minden tagja osztható p1-gyel, kivéve az fn1(1p1) polinom n1-edfokú tagjának p1n1p2n2...pknk-szeresét, ami 2n1p2n2...pknk az előzőek szerint. Így az egyenlet egyik odala osztható p1-gyel, a másik nem.
Nincs tehát a feladatnak megfelelő n1, n2, ..., nk szám k-as.