A mérést célszerű kezdetben 96 térfogatszázalékos alkohol desztillált vizes oldatával végezni. Akinek rendelkezésre állt mélyhűtős jégszekrény, abba helyezett el a különböző hígítású oldatokat tartalmazó edénykéket, s bizonyos időnként megnézte, hogy melyik fagyott már meg. Néhányan ‐ mélyhűtő hiányában ‐ darált jég sózásával készítettek hűtőkeveréket, így értek el alacsonyabb hőmérsékleteket.
A megfigyelések szerint az oldat fagyása nem egy bizonyos hőmérsékleten, hanem egy hőmérséklet-intervallumon belül történt. (A fagyáspontot általában az első kristályok megjelenésével azonosították a mérést végzők.) Többen megállapították, hogy a mérési adataik szerint a fagyáspontcsökkenés arányos az oldat koncentrációjával (ezt elméletileg is alátámasztja a híg oldatokra érvényes Raoult-törvény), mások viszont határozott eltérést tapasztaltak a lineáris összefüggéstől. A mérési adatok többsége szerint kb. 30 (térfogat)százalékos alkoholos oldat fagyáspontja éri el a mélyhűtők szokásos $-18{}^{\circ }$C-os hőmérsékletét.