A csöpögő csap cseppenéseinek időpontjai (valamely önkényesen kiválasztott kezdőponttól számítva) stopperral, számítógép belső órájának felhasználásával, vagy fénykapu segítségével meghatározhatók, s az időpontok különbségéből a cseppek ,,követési távolsága'' kiszámítható. A feladat ezen időközök mérése és jellemzése (tehát a mérési adatok feldolgozása, áttekinthető csoportosítása és bemutatása) volt.
A feladat szövege utalt rá, hogy az időközök látszólag egyenletesek, érdemes volt tehát az időtartamok ingadozásait vizsgálni. A véletlenszerűen változó jelenségek tanulmányozásakor a sok mérés átlagolása csökkenti az ingadozásokat; ez a mérés kiértékelésénél általában hasznos, hacsak nem éppen az ingadozások vizsgálata a mérés célja. Sok versenyző több (5‐10) vízcsepp lecseppenésének összidejét mérte, vagy meghatározott idő (mondjuk 1 perc) alatt lecseppenő cseppek számát adta meg, s ezekből számolt átlagos időkülönbséget. Így viszonylag könnyen jutottak meglehetősen pontos átlagolt időtartamokhoz, de eközben elmosódott a cseppek időközeinek egyedi változása, ingadozása.
A mérés pontosságát az időmérés pontossága határozza meg. Hacsak nem áll rendelkezésünkre automatizált berendezés (pl. fénykapuval vezérelt elektronikus időmérő), akkor célszerű a mérési hiba csökkentése érdekében ,,apró trükköket'' alkalmazni. Soós Péter (Kiskunhalas, Bibó I. Gimn., 10. o.t.) a következő módon járt el. Egy teljes napig tartó mérése során a vízcsapot csak egyszer állította be, a továbbiakban nem ért hozzá. A vízcseppek alá egy felfordított, üres vajasdobozt állított, hogy a leérkező vízcsepp hangosan koppanjon, így füllel is érzékelhetővé váljon. Feltételezte, hogy a vízcsap csepegésének üteme függ a hálózati víznyomástól (ami a többi lakás vízfogyasztásától is függően ingadozik). Egy kémcsőből és egy meghajlított vékony gumicsőből egyszerű berendezést állított össze, amellyel folyamatosan figyelni tudta a víznyomás ingadozását. A kémcsőbe (egy másik csapból) vékony sugárban folyamatosan vizet engedett, az egyik végével a vízbe merülő gumicsövön keresztül pedig kifolyhatott a víz a kémcsőből. A kifolyás sebessége függ a vízszint (egyensúlyi) magasságától, annak könnyen leolvasható értékéből pedig a befolyó víz sebességére, tehát a hálózati víznyomásra lehet következtetni.
A mérési adatok (időkülönbségek) birtokában a következő lépés az adatok feldolgozása, kiértékelése. A legtöbben a cseppenések sorszámának vagy a mérés kezdete (a csap beállítása) óta eltelt időnek a függvényében adták meg (ábrázolták) az időkülönbségek alakulását. Megállapították, hogy az időtartamok általában növekednek, tehát a cseppek egyre ritkábban követik egymást. Ez a tendencia nyilván nem folytatódhat sokáig. Gáspár Merse Előd (Fazekas M. Főv. Gyak. Gimn., 12 o.t.) azt tapasztalta, hogy az időtartamok a cseppenések számának függvényében egy darabig monoton (nagyjából egyenletesen) növekednek, majd hirtelen lecsökken a két egymás utáni csepp közötti időkülönbség, ezután pedig ismét egyenletesen növekszik, s több fűrészfog'' majdnem periodikusan követi egymást.
Másféle kiértékelési eljárást választott Geresdi Attila (Pécs, Árpád Fejedelem Gimn., 10. o.t.). Az $n+1$-edik cseppenés utáni $t_{n+1}$ időközt ábrázolta az előző $t_n$ függvényében. A mérési eredmények a $t_{n+1}\left(t_n\right)$ síkon különböző $n$-ekre pontok, vagy ha a mérési hibát is érzékeltetni akarjuk, akkor kis téglalapok lesznek. Ha a cseppek (közel) egyenlő időközökben követik egymást, akkor a pontsereg kis területen (egy kupacban) található. A pontkupac a diagram ${45}^{\circ }$-os egyenesén helyezkedik el, a csap elzártságától függő helyen. Ezt mutatja az (1. ábra). Ha a csapot annyira elzárjuk, hogy a cseppek kb. 0,2 s időközökben követik egymást, a kép lényegesen megváltozik. A mérési pontok a $t_{n+1}\left(t_n\right)$ diagramon egy nagyobb tartományban szétszórva, ,,összevissza'' helyezkednek el, a vízcseppek ,,kaotikusan'' követik egymást (2. ábra). A szabályos és a kaotikus tartományt közötti átmenetet a 3. ábrán látható grafikonnal is illusztrálta Geresdi Attila. Ezen a cseppek közötti átlagos időtartam és az átlag körüli relatív ingadozás (relatív szórás) látható. Megfigyelhetjük, hogy $t_{\text{átlag}}>0\mathrm{,}3$ s esetén a relatív ingadozás viszonylag kicsi és állandó, ha viszont $t_{\text{átlag}}\approx 0\mathrm{,}2$ s, az ingadozás lényegesen nagyobb.

 

1. ábra

 

2. ábra

 

3. ábra