A szöveg csak Firefox böngészőben jelenik meg helyesen. Használja a fenti PDF file-ra mutató link-et a letöltésre. Vizsgáljuk a víznek akkora darabját, melynek a fal menti vízszintes szélessége , legnagyobb magassága , a falra merőleges irányban pedig olyan nagy, hogy a jobb oldali széle már gyakorlatilag vízszintes tekinthető. Erre a folyadékdarabra vízszintes irányban három erő hat. A nyomású levegő nagyságú erővel nyomja balra (a fal felé); az felületi feszültségű víz többi része erővel húzza a vizsgált folyadékdarabkát jobbra; végül pedig a fal is nyomja a vízdarabkát, méghozzá a magassággal arányosan csökkenő nyomással. Ennek a nyomásnak az átlagértéke, a megfelelő nyomóerő pedig A vízdarabka egyensúlyban van, tehát a rá ható vízszintes erők eredője nulla kell. Innen az emelkedési magasság pedig (a víz ismert adatait felhasználva) A vízfelület két főgörbülete közül az egyik nulla, a másik pedig , ahol a simulókör sugara (a falra merőleges síkban). A folyadék nyomása magasségban, közveltenül a vízfelszín alatt -szel kisebb, mint a külső légnyomás. Ez a nyomáskülönbség éppen a felületi feszültségből származó görbületi nyomással egyezik meg. Innen azt kapjuk, hogy a kérdezett magasságnál pedig
Sarlós Ferenc (Baja, III. Béla Gimn., 12. évf.) |
|