Vizsgáljuk a víznek akkora darabját, melynek a fal menti vízszintes szélessége $d$, legnagyobb magassága $h$, a falra merőleges irányban pedig olyan nagy, hogy a jobb oldali széle már gyakorlatilag vízszintes tekinthető.
Erre a folyadékdarabra vízszintes irányban három erő hat. A $p_0$ nyomású levegő $F_1=p_{0}hd$ nagyságú erővel nyomja balra (a fal felé); az $\alpha$ felületi feszültségű víz többi része $F_2=\alpha d$ erővel húzza a vizsgált folyadékdarabkát jobbra; végül pedig a fal is nyomja a vízdarabkát, méghozzá a magassággal arányosan csökkenő $p\left(x\right)=p_0-\varrho gx$ nyomással. Ennek a nyomásnak $p_{\text{á}}=p_0-\frac{1}{2}\varrho gh$ az átlagértéke, a megfelelő nyomóerő pedig $F_3=p_{\text{á}}hd\mathrm{.}$
A vízdarabka egyensúlyban van, tehát a rá ható vízszintes erők eredője nulla kell. Innen